Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Kevey Balázs: Szurdokerdő-fragmentumok a Zákányi-dombokon

tiens, Circaea lutetiana, Gagea lutea, Geranium phaeum, Knautia drymeia, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Stachys sylvatica. - K II: Actaea spicata, Allium ursinum, Galanthus nivalis, Galium odoratum, Mercurialisperennis, Moehringia trinervia, Viola sylvestris. - KI: Anemone nemorosa, Anemone ranunculoides, Astrantia major, Carex digitata, Euphorbia amygdaloides, Luzula pilosa, Milium effusum. A felsorolt fajok közül az Actaea spicata, az Astrantia major és a Fagus sylvatica némi Fagion jelleggel is rendelkezik. A Fagetalia fajok - mintegy 33,6% csoportrészesedéssel és 44,6% csoporttömeggel - jelentős szerepet játszanak a társulás felépítésében (2. és 3. táblázat). A változatos mikrodomborzati viszonyok mellett a völgyek oldalain levő vízszivárgások, valamint a völgy alj i patakocskákkal magyarázható, hogy e szurdokerdőkben szórványosan több Alnion incanae jellegű elem is megjelenik: K V: Ranunculus lanuginosus. - K IV: Doronicum austriacum, Equisetum telmateia, Paris quadrifolia, Viburnum opulus. - K III: Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Padus avium, Rumex sanguineus. - K II: Alnus glutinosa, Carex brizoides. - KI: Bryonia dioica, Carex remota, Carex strigosa, Chrysosplenium alternifolium, Impatiens noli-tangere, Populus alba, Ribes rubrum. E növények 9,9% csoportrészesedést és 8,7% csoporttömeget mutatnak. A völgyek alján és meredekebb oldalain szurdokerdei növényfajok (Tilio-Acerenion jelleg) is előfordulnak: K V: Acer pseudo-platanus, Aruncus sylvestris, Polystichum setiferum. - K IV: Ulmus glabra. - K III: Polystichum aculeatum, Staphyleapinnata. - K II: Actaea spicata. - KI: Chrysosplenium alternifolium, Fraxinus excelsior, Phyllitis scolopendrium. E növények 4,7% csoportrészesedéssel és 6,9% csoporttömeggel adják meg a vizsgált állományok szurdokerdei karakterét. Az Aremonio-Fágion elemek ugyan csak 3,5% csoportrészesedést és 0,7% csoporttömeget mutatnak, a társulás sajátos szubmediterrán és illír arculatát mégis e fajok adják: K V: Polystichum setiferum. - K III: Anemone trifolia, Lamium orvala. - K II: Castanea sativa, Tamus communis. - KI: Carex strigosa. E növények közül az Anemone trifolia és a Lamium orvala Magyarországán ma már csak itt található. Végül megemlítendő az is, hogy az Astrantia major és a Doronicum austriacum némi dealpin megjelenést is kölcsönöz a társulásnak. Megvitatás Dél-Dunántúl lomberdei - így a szurdokerdők is - viszonylag erős szubmediterrán és illyr jelleget mutatnak, ezért a Magyar-középhegység szurdokerdeitől (ScolopendrioFraxinetum Schwickerath 1938) több délies elterjedésű növényfaj révén különböznek: Anemone trifolia, Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Carex strigosa, Castanea sativa, Chaerophyllum aureum, Cyclamen purpurascens*, Helleborus dumetorum, H. odorus, Knautia drymeia*, Lamium orvala, Lathyrus venetus*, Lonicera caprifolium, Polystichum setiferum*, Primula vulgaris*, Ruscus aculeatus*, Ruscus hypoglossum, Tamus communis*, Tilia tomentosa, Vicia oroboides (a *-gal jelöltek a Magyar-középhegység délnyugati részén, a Keszthelyi-hegység szurdokaiban szórványosan megtalálhatók). Ezzel szemben a középhegységi szurdokerdőket a dél-dunántúli állományoktól az alábbi fajok választják el: Anthriscus nitida-*, Campanula latifolia, Coronilla emerus, Corydalis intermedia, C. pumila, Daphne laureola, Festuca altissima, Hesperis matronalis, Moehringia muscosa, Pleurospermum austriacum, Polystichum braunii, Primula veris, Ribes alpinum, Scutellaria columnae, Sorbus aucuparia, Stellaria nemorum, Veratrum nigrum, Viola biflora. (a +-tel jelölt Anthriscus nitida Dél-Zala egyes szurdokerdeiben előfordul).