Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)

Kevey Balázs: A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyesei (Circaeo-Carpinetum Borhidi 2003 em. Kevey 2006b) - Oak-hornbeam forests of the floodplains of the Dráva river in Baranya, SW. Hungary

42 NATURA SOMOGYIENSIS mertetése korábbi dolgozataimban (KEVEY 1993, 1997b) megtalálható. A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyesei mellett - a hasonló faji összetételű - tölgy-kőris-szil ligeteknél is meghatároztam a karakterfajok csoportrészesedését és csoporttömegét. E számításokat kétféle módon is elvégeztem: az 50-50, valamint a tipikusnak tartott 25-25 felvétel alapján. A tipikus felvételek kiválasztása részben a terepi tapasztalatok, részben pedig a SYN-TAX 2000 program (PODANI 2001) segítségével történt. Utóbbi esetben a cluster-analízissel (hasonlósági index: Baroni-Urbani-Buser; fúziós algoritmus: complete link) kapott dendrogramról állapítottam meg az átmeneti jellegű, kevésbé tipikus felvételeket. A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI és KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003), nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFER 1992; MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY 2006c) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968,1970,1973,1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. et al. 1995; KEVEY ined.). A kutatások története A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyeseiről csak későn vettek tudomást a kutatók, bár BOROS (1924) flóralistáiból már lehetett volna következtetni e társulás előfordulására. ZÓLYOMI (1968) vegetációtérképéről még hiányoznak a Dráva menti gyertyános-tölgyesek. Az első cönológiai felvételeket HORVÁT A. O. (1972) közölte, bár táblázatának 10 felvételéből kettő a Harkány-Nagynyárádi-síkról (Siklós, Borjád), egy pedig a Baranyai-dombságról (Székelyszabar) származik. A szerző felvételeire felfigyelve JAKUCS (1974) a Dráva-sík magasabban fekvő részein már a gyertyános-tölgyesben jelölte meg a potenciális vegetációt, s ezt a mellékelt térképen is feltüntette. A Dráva-sík gyertyánostölgyeseiből - Vöröss László Zsigmond, majd Horvát Adolf Olivér társaságában - 19731974-ben készítettem az első felvételeket. Később 20 felvétel alapján egy szintetikus tabellát közöltünk (HORVÁT és KEVEY 1983, 1984). Rövidesen a szentegáti bükkállomány társulási viszonyait kezdtem tanulmányozni: 20 felvételem szerint e reliktum jellegű erdő az ártéri gyertyános-tölgyesek (Circaeo-Carpinetum) bükkös konszociációjának, ill. szubasszociációjának (Circaeo-Carpinetum fagetosum) felel meg (KEVEY 1984, 19961997, 1997). Közben ORTMANN-AJKAI (1998) a Vajszló és Páprád közötti erdőtömbből 24 felvételt közölt. Magam 1973-tól 2006-ig a baranyai Dráva-sík (Ormánság) legkülönbözőbb pontjairól 132 cönológiai felvételt készítettem, amelyekből jelen dolgozat 50 felvételt tartalmaz (1. táblázat). A részletes terepbejárások után úgy látom, hogy az Alföldön e tájon található a legtöbb és legtermészetszerűbb gyertyános-tölgyes. Eredmények Termőhelyi viszonyok, zonalitás BORHIDI (1961) klímazonális térképe szerint a Dráva balparti síkság baranyai szakasza a zárt tölgyes zónába tartozik. Száraz tölgyesek azonban csak az Ormánságtól keletre, a Harkány-Nagynyárádi-sík löszplatóin figyelhető meg. Ennek oka egyrészt az, hogy az Ormánság több csapadékot kap, s erdeiben a talajvízszint is magasabban van, mint a Harkány-Nagynyárád löszvidéken. E termőhelyi viszonyok teszik lehetővé azt, hogy a gyertyános-tölgyesek - saját zónájukon kívül, extrazonálisan - a tölgyes zónában is meg tudnak jelenni.