Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)
Lanszki József, Heltai Miklós Szabó László & Frankhauzer Nikolett: Az aranysakál állomány-sűrűségének vizsgálata a Dél-Dunántúlon - Examination of the golden jackal density in the South Transdanubian region
380 NATURA SOMOGYIENSIS mindössze egyetlen példány válaszolt. Ennek oka, hogy tapasztalataink szerint a sakálok csak akkor válaszolnak, ha területet birtokolnak. A territórium birtoklás, jellemzően párban, vagy csoportban történik. Azonban nem feltétlen válaszol az idegen falka hangadására (jelen esetben a lejátszott felvételre) a csoport minden egyede (mert pl. a területük távolabbi pontján vadásznak), vagy mi nem halljuk a távolabbi egyedek válaszát. A minimális családsűrűséget egységnyi területen (1 km 2 ) a minimális családszám és a teljes bejárt terület nagyságának arányából határoztuk meg. Az adatfeldolgozás során az alábbi statisztikai próbákat alkalmaztuk: Chi 2-próba: nem-paraméteres adatok: sakál válasz (van válasz, nincs válasz), csoport létszám (1, 2, 3 <) évszakok és évek közötti értékelésére; páros t-próba: régiók (Somogy, Ormánság) közötti különbség értékelésére; ANOVA: évek (2004, 2005, 2006) közötti különbség értékelésére; kétmintás t-próba: évszakok (tavasz, ősz) közötti különbség értékelésére; Spearman korreláció: felmérő pont és sakál válasz közötti távolság és a lejátszás sorszáma (az adott válasz), valamint a csoportlétszám közötti összefüggés vizsgálatára. Az adatokat SPSS 10.0 statisztikai programmal értékeltük. Eredmények Somogyban, öt periódusban összesen 237 megállás, a Dráva-síkon hat periódusban, összesen 217 megállás alkalmával végeztünk aranysakál állományfelmérést (1. táblázat). Egy-egy periódusban, Somogyban átlagosan 6, a Dráva-síkon 23 csoportot találtunk. A vizsgált három évben, a somogyi felmérésekben szignifikánsan ritkábban tapasztaltunk sakál választ (14,8%), mint az Ormánságban (46,5%) végzett felmérésben (P < 0,003). Ugyanakkor az egy csoporton belül becsült sakál létszám nem különbözött szignifikánsan a tájak között (2,4, ill. 2,4 becsült egyed/csoport, P = 0,529). Szignifikánsan nagyobb volt az Ormánságban a legkisebb ismert csoportsűrűség (P < 0,01), a sakálcsoportra jutó minimális terület (P < 0,05), valamint a legkisebb becsült egyedsűrűség (P < 0,05), mint Somogyban (1. táblázat). Az Ormánság, valamint az ezen belül kijelölt mintaterület között egyetlen paraméterben sem volt szignifikáns a különbség. Az Ormánsági mintaterületen az élőhelyben bekövetkezett változásoktól nem függött a sakálcsoport sűrűség (2004-2006 közötti adatok alapján). A szántóterület, illetve a parlagföldek aránya és a sakálcsoport sűrűsége közötti összefüggés nem volt szoros (r P = 0,116, P = 0,826, illetve r P = -0,116, P = 0,826). Somogyban rendszeres sakál választ Kadarkút, Mike, Lábod körzetében tapasztaltunk (3-5. ábra). Akusztikus választ kaptunk még a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet nyugati határvidékén, Libickozma körzetében (vaddisznós kertben), valamint a Fehérvízi Láp Természetvédelmi Területen. Az Ormánságban, a legtöbb ponton valamelyik időszakban kaptunk sakál választ. A negatív pontok nem jelentik azt, hogy adott területen nem élnek sakálok, mindössze a válasz hiányát. A továbbiakban az Ormánsági mintaterület adatait értékeljük részletesen. A mintaterületen a pozitív pontok (volt sakál válasz) aránya periódustól függően 35% és 56% között váltakozott. Bár az őszi felmérések alkalmával tendenciózusan gyakrabban kaptunk sakál választ (átlagban 53%), mint tavasszal (átlagban 37%), az évszakok közötti különbség nem volt szignifikáns (P = 0,079). Az évek közötti eltérés kismértékű volt (P = 0,800). A sakál csoportok legkisebb ismert (felméréskor becsülhető) létszáma 1 és 6 (8?) között alakult. Az Ormánsági mintaterületen leggyakrabban két sakál válaszolt (37%), e
