Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)
Ábrahám Levente, Herczig Béla, Bürgés György: Faunisztikai adatok a Keszthelyi-hegység nagylepke faunájának ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera) - Contribution to the knowledge of the butterfly and moth (Macrolepidoptera) fauna of the Keszthelyi Mountains (Hungary)
324 NATURA SOMOGYIENSIS Lycophotia porphyrea (Denis et Schiffermüller, 1775) -Atlantomediterrán elterjedésű faj. Nyugat- és Északnyugat-Európában általánosan elterjedt. Délkelet-Európában az előfordulása mozaikszerű, többnyire csak a magasabb hegyvidékekre, vagy az igen erősen kilúgozott, savanyú területekre korlátozódik. Elterjedése erősen korrelál tápnövényének a csarab előfordulásával. Hazánkban a nyugati határszélen, a Bakonyban és az Északi Középhegységben találták meg. A Bakonyban népes populációi élnek, lelőhelyei: Uzsa (KOVÁCS 1953, 1956), Salföld (SZABÓKY 1989), Sümeg, Nyírád (ÁBRAHÁM 2001) környékén. Diarsia brunnea - Euroszibiriai nemoralis faj tőlünk délre (és jórészt nálunk is) kifejezetten montán jellegű, a bükkös zóna egyik jellemző faja. KOVÁCS (1953) faunajegyzéke nem tartalmazza, jóllehet az első példányt már 1942-ben Dobogókőn (leg. Vida L.) megfogták (VARGA 1963, BALOGH 1967a). 1953-ban gyűjtötték a Bükkben, és ez szerepel az irodalomban, mint az első hiteles adat (KOVÁCS 1956, ISSEKUTZ 1956). Ezután a gyűjtési adatai megsokasodtak: BALOGH 1967b, 1978, VARGA 1960, 1962, RÉZBÁNYAI 1973, 1974, 1980, SZEŐKE 1978; UHERKOVICH 1978b, 1980a, 1981b, 1982a, RONKAY 1978, PEREGOVITS et al. 1978, FAZEKAS 1979, RONKAY és SZABÓKY 1981, BUSCHMANN 1982, NAGY 1983, HERCZIG 1984, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1986, ÁBRAHÁM 1991, SZEŐKE 2007. Áttekintve a gyűjtések dátumait, nem kétséges, hogy e faj terjedésének voltunk tanúi az 1980-as évek közepéig. Azonban az 1990-es évek szárazabb periódusában az alkalmas élőhelyekről ismét eltűnt illetve megritkult. Xestia castanea - Atlantomediterrán elterjedésű faj, a fény ér társulások tagja. Hazai adatai a Dunántúlon vannak KOVÁCS 1953; TALLÓS 1961, RÉZBÁNYAI 1974, RONKAY 1978, BALOGH 1978, AMBRUS 1979, HERCZIG és BÜRGÉS 1979, UHERKOVICH 1980a, 1980b, 1982b, KALLÓ et al. 1988, HERCZIG et al. 1981, ÁBRAHÁM 2001). Tápnövényeként az irodalomban széleskörben a csarabot említik meg, de számos olyan helyről is ismert, ahol a csarab egyáltalán nem tenyészik. E faj jelenléte is alátámasztja helyességét a Dunántúl egyes részei önálló állatföldrajzi egységként való elhatárolásának a Matricumtól (VARGA 1963, 1964a, 1964b), természetesen az átmeneti - praenoricalis jellegének kihangsúlyozásával. Cer aptéryx graminis - A mai határaink között sokáig ismeretlen volt, KOVÁCS (1953, 1958) bizonyítópéldány hiányában törölte a hazai listából. Az első adatait VARGA (1961) közölte. A hetvenes évek közepén a Kárpátokban hatalmas gradációja alakult ki, amely áthúzódott Észak-Magyarországra is (GYULAI et al. 1979). A központi növényvédelmi fénycsapdák a gradációt regisztrálták, még alföldi (Tass) és dél-dunántúli (Kocsola det: Uherkovich) előfordulási adatai is voltak. Néhány éves késéssel lényegesen kisebb példányszámban a nyugati országrészeken és a Bakonyban is több felé sikerült kimutatni (HERCZIG 1984, RÉZBÁNYAI 1979, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1986). A Keszthelyi-hegységben is ekkor gyűjtötték. Azóta azonban csak elvétve került elő és a közelmúltban a korábban ismert lelőhelyeiről is ismét eltűnt. Cucullia gozmanyi - Hernyóit a száraz sziklagyepekben gyűjtöttük és neveltük ki. Hazai elterjedése még nem egészen tisztázott, mert a fajt a közelmúltban írták le (RONKAY és RONKAY 2006). Luperina pozzii - Ezt a fajt KOVÁCS (1953) egyetlen keszthelyi példány alapján említi. E példány eredete az 1940-ben elhunyt Capellaro Gottlieb-féle gyűjteményre vezethető vissza, amely a keszthelyi Balaton Múzeumba (Keszthely) került a gyűjtő halála után, ami azóta már elpusztult. A hiányosan cédulázort gyűjteményben egy bizonytalan eredetű példányt talált Kovács L. - az ő kézírása szerepel a lelőhelycédulán. A faj jelenlétét az újabb kutatások nem erősítették meg. Atlantomediterrán faj, elterjedési területe a Földközi-tenger nyugati partvidéke. Az Alpok déli völgyeiben még megtalálható, északabbra nem hatol. A környező országok faunájában nem szerepel. így a VARGA et al. (2004) faunajegyzékébe sem került be.
