Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)

Lajos Lilla & Vadkerti Edit: A magyar aknászpók (Nemesia pannonica Herman, 1879) szezonalitás- és társulás-preferencia vizsgálata a Szársomlyón - Sesonality and habitat preference researche of Nemesia pannonica Herman, 1879 in Szársomlyó Hill

LAJOS L. & VADKERTI E. A MAGYAR AKNÁSZPÓK VIZSGÁLATA 131 erdőben 2,6-szeresére nőtt a standardizált egyedszám. Bár sem a százalékos összetételből, sem a standardizált egyedszám adataiból nem tudjuk becsülni a populáció méretét, az értékeik együttes növekedéséből mégis levonhatjuk azt a következtetést, hogy a vizsgált területen a magyar aknászpók egyedszáma növekedett a két vizsgálat közötti időszakban. A denzitás és az aktivitás között szoros összefüggés van, melyet KÉKESI és SEGESDI (1979), valamint LOKS A (1984) is igazolt a N. pannonica esetében a Szársomlyón történt vizsgálataik során. 1978-ban a déli oldalon a standardizált egyedszám 0,0303, ehhez az 1 m

2-re jutó egyedszám 25,6 volt. 1999-ben a D-i oldalon a standardizált egyedszám 0,323 volt, ami több mint tízszerese az 1978-as évinek. Ez alapján is valószínűsíthető, hogy 1999-ben a populáció mérete is jóval nagyobb volt, mint a korábbi vizsgálatoknál. A két kutatás között 21 év telt el, mely során a társulások bár jellegükben megmaradtak, a vegetáció jelentősen átalakult az akác és a bálványfa térhódítása miatt. Ezek a növények jelentősen megváltoztatták a növényzet struktúráját, mikroklimatikus viszonyait, melyek következtében megnövekedhetett a magyar aknászpók egyedszáma, ennek következtében aránya is. A növényzet változása a hegylábi átmeneti területen, a „szegélyben" a legnagyobb mértékű, ahol a N. pannonica legnagyobb standardizált egyedszámbeli változását is tapasztaltuk. LOKSA (1984) ezt a területet egyértelműen löszpusztarétnek említi, melyet mi csak foltokban találtuk meg. LOKSA (1984) 1981-ben és 1982-ben történt kutatása során kimutatta, hogy a faj egyedszámának éves ingadozása is jelentős. Ez befolyásolhatja, de önmagában nem indokolja az ilyen mértékű eltérést. LOKSA (1984) laboratóriumi megfigyelései szerint táplálkozáskor a magyar aknászpók egyedei nem kóborolnak. így a faj kétcsúcsú aktivitása a vizsgált területen valójában szaporodási aktivitást tükrözött, mivel a párjukat kereső aduit hímek adták a befogott aknászpókok 96,24 %-át. Vizsgálataink során egész évben megfigyelhető volt a juvenilisek aktivitása, melyek feltehetően a megfelelő élőhely kiválasztása miatt mozogtak. A fiatal pókok különböző fejlettségűek voltak, a legkisebbek júliustól jelentek meg. Az ezt megelőző és az ezt követő hónapokban csak nagyobb méretű juveniliseket találtunk a vizsgálati anyagban. LOKSA (1984) kvantitatív vizsgálatai során összesen 95 állatot ásott ki, ebből 12 volt aduit és 83 volt juvenilis. Júniusban talált kifejlett nőstényt petékkel, ezt boncolás alapján állapította meg. Nőstényeket frissen kikelt fiatalokkal augusztusban és márciusban is talált. Ezek alapján júliusra teszi a peterakás időpontját. LOKSA (1984) és saját adatainkat összevetve véleményünk szerint az aknászpóknak évente nem egy, hanem két szaporodási időszaka van. Az egyik márciusban kezdődik a hímek keresik a nőstényeket - ekkor találtuk a legnagyobb aktivitást. Párzás után a nőstények júliusban rakják le petéiket és július-augusztusban kelnek ki a fiatalok. Ez magyarázhatja a július-augusztusi mintákban a legkisebb méretű fiatalok jelenlétét. A második időszak kezdete szeptemberre tehető, ekkor találtuk a második, bár mérsékeltebb hím aktivitási csúcsot. A nőstények feltehetően tél végén rakják le petéiket és kora tavasszal kelnek ki a fiatalok. Bár LOKSA (1984) csak augusztusi nőstényt boncolt, nem kizárt, hogy a februári nőstények között is volt, amely petéket hordozott, hiszen márciusban frissen kikelt fiatalokat talált a nőstények mellett. A fiatalok februári megjelenését saját fogásokkal sem tudjuk igazolni, mivel csak márciusban kerültek kihelyezésre a csapdák. A nyári hónapokban az adultak a mediterrán területeken élő Nemesia fajokhoz hasonlóan (BUCHLI 1962, 1969) nyári nyugalmi időszakkal vészelik át a száraz forróságot. Tárnáikat lezárják, nem mozognak, így talajcsapdázási módszerrel nem gyűjthetőek. LOKSA (1984) mesterséges körülmények között, szabadtéri terráriumokban történt megfigyelései alapján azt a következtetést vonta le, hogy а Ж pannonica is nyáron nyu-