Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Pinke Gyula - Pál Róbert: Somogy szántóföldi gyomvegetációja - Arable weed vegetation of Somogy region
64 NATURA SOMOGYIENSIS Anyag és módszer A vizsgálat Somogy összes településének környékére kiterjedt, de csak azok a szántók kerültek cönológiai tanulmányozásra, ahol a gyomvegetációban felismerhető volt bizonyos asszociációszerűség. Az 159 cönológiai felvétel 2005-ben készült. A mintaterületek nagysága 50 m 2 volt, melyek a kalászos vetések 1 x 50 m-es, vagy 2 x 25 m-es szegélyében kerültek kijelölésre. Első éves parlagokon, tarlókon és kapáskultúrákban viszont többnyire négyzet alakú kvadrátban és leginkább a szántók belsejében. A szegélyekben történő felvételek esetében nem mindig az első vetett sortól befelé jelöltük ki a sáv határát, hanem számos alkalommal a parcella be nem vetett, de megművelt keskeny szegélyében, a gazdagabban kifejlődött gyomállományt vizsgáltuk. A nyári asszociációk május közepétől június közepéig, míg az őszi asszociációk augusztus végétől szeptember végéig kerültek tanulmányozásra. Az abudancia-dominancia becslés alapjául a Braun-Blanquet skála szolgált. A táblázatok összeállítása DIERSCHKE (1994) útmutatása alapján történt. A vegetációegységek szétválasztásának alátámasztására 37 tipikus állományban a talaj pH vizsgálatára is sor került. Jelen közleményünkben csupán az áttekintető táblázatban a fajok konstanciaértékeit mutatjuk be (1. táblázat), a cönológiai felvételek teljes leközlésére egy későbbi, az egész Dél-Dunántúl gyom vegetációját tárgyaló dolgozatunkban kerül sor. A kutatómunkánk során gyűjtött somogyi florisztikai adatokat PINKE et al. (2006) dolgozatában ismertetjük. A társulások elterjedését bemutató raszter-térképek NIKLFELD (1971) CEU rendszerére épülnek (vö. KIRÁLY és HORVÁTH 2000), a szüntaxonómiai elnevezések BORHIDI (2003), HÜPPE és HOFMEISTER (1990), a fajok nevezéktana SIMON (2000) munkáját követik. Eredmények Nyári asszociációk Camelino microcarpae-Anthemidetum austriacae Holzner, 1973 Ez az asszociáció a Külső-Somogy bázikus, löszös dombvidékeire jellemző (5. ábra). A termőhelyek átlagos pH-értéke: 7,9 /H 2 0/, 7 /KCl/. Leggyakrabban őszi vetésű gabonákban fejlődik ki, de a tavasziakban is megtalálható. Fiziognómiáját lényegében a névadó karakterfajaitól kapja: a rendszerint tömegesen fellépő Anthémis austriaca-tól és az általában szálankénti megjelenésű Camelina microcarpa-Xà\ (1. és 2. ábra). Domináns és konstans kísérők a felső, illetve középső vegetáció szintben: Papaver rhoeas, Consolida regalis, Galium aparine, Elymus repens, Capsella bursa-pastoris. Az alsó társulás szintben: Viola arvensis, Stellaria media, Convolvulus arvensis, Fallopia convolvulus, Lamium purpureum, Veronica hederifolia, valamint az Ambrosia artemisiifolia fiatal növényegyedei. A társulás szünfenológiai optimuma május közepétől június közepéig tart. A Dunántúl más tájain ez az asszociáció a talaj kémhatása és az agrotechnika fejlettsége figyelembevételével több szubasszociációra tagolható (PINKE 2000, 2007). Itt azonban csak a tipikus szubasszociáció létezik. Bár a talajok bázikus kémhatása kedvezne a Caucalion elemeknek, ennek a csoportnak a legkarakterisztikusabb képviselői a KülsőSomogy területéről szinte teljesen hiányoznak. Valószínűleg ez már az intenzív növénytermesztési módszerek flóra-átalakító hatásának köszönhető, azonban az is lehetséges, hogy ezek a fajok ebben a térségben korábban sem voltak gyakoriak. Ezt a feltevést látszik igazolni, hogy HORVÁT 1943-ban megjelent dolgozatában pl. a Vaccaria hispanica,
