Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Horváth Győző, Schäffer Dávid, Molnár Dániel, Pogány Ákos: Kisemlősök populációs és közösségi vizsgálata két ártéri erdőtípusban - Population and community studies of small mammals in two types of floodland forest

HORVÁTH ET AL.: KISEMLŐSÖK POPULÁCIÓS ÉS KÖZÖSSÉGI VIZSGÁLATA 331 Következtetések Az elevenfogó csapdázás egyrészt direkt, pontos élőhelyhez köthető faunisztikai eredményeket adott, másrészt a jelölés-visszafogás révén lehetővé tette a populációszintű monitorozást, és hosszabb távon a kisemlős fajpopulációk dinamikai változásának elemzését. Faunisztikai szempontból a Lankóci égerligetben sokkal diverzebb közösséget mutattunk ki, mint a Dráva vízszint mozgásának közvetlenül kitett fűz-nyár ligeterdőben. HAFERKORN (1994) folyóparti csapdázása során is hasonlóan kis faj összetételű közösséget mutatott ki Németországban. A Tisza menti csapdázások hét kisemlősfajt regisztráltak, amely négy különböző élőhely mintavételezésének volt az eredménye (MIKES és HABIJÁN & MIKES 1985). A vízvári ártéri erdő esetén a vízszintemelkedés problémája kifejezetten jelentkezett, ahol már egy hónapos időintervallum is elég volt ahhoz, hogy a magas vízállás miatt ne tudjunk mintavételezni. Ez a terület alkalmas annak kimutatására, hogy a vízszint ingadozására hogyan reagálnak a kisemlősök. 2001-ben a kevesebb csapadék, így a kisebb vízszint miatt növekedett a terület faj száma, sőt szárazabb élőhelyeket kedvelő fajok is megjelentek. Az A. agrárius mozgásának elemzése megerősítette azt, hogy amennyiben a területet nem önti el a víz, akkor megtartják mozgás körzeteiket, kisebb területen mozognak, annak ellenére, hogy a vizsgált A. agrárius esetén irodalmi adatokból tudjuk, hogy meglehetősen hosszabb távú mozgásokra is képes (LIRO és SZACKI 1987). A monitorozás szempontjából a legfontosabb kérdés a denzitás éves, és hosszabb távú változása. Az őszi denzitás kialakulása több tényezőtől függ, de az eredményeink alapján jelentős adat, hogy a Lankóci erdő kiválasztott 1 ha-os égeres mintaterületén az erdei pocok a vártnál sokkal nagyobb létszámcsúcs kialakítására képes. A populációdinamika mellett itt tehát egy újabb kérdés merült fel, a populációk túlélésének stratégiai. А C. glareolus esetén kérdés, hogy a kora tavaszi nagyobb csapadékot, amikor a terület nagy része vízzel borított, hogyan éli túl, milyen stratégiát követ a túlélése, illetve fennmaradása érdekében. Közösségi interakciók elemzéséből tudjuk, hogy pl. az A. flavicollis populációval ellentétben inkább mélyebb területeken találhatók búvóhelyeik (GLIWICZ 1981), ezek alapján valószínű, hogy esetünkben a magasabb vízállásnál az egyedek inkább a ki- és bevándorlás stratégiájával biztosítják a túlélésüket. Természetesen ez utóbbi feltétélezést, vagy ellenkezőjét még bizonyítanunk kell. Köszönetnyilvánítás A kutatást a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága támogatta. Irodalom BEGON, M. 1979: Investigating Animal Abundance. London., 97 pp. Соосн, E. & WHITE, G. 1998: MARK A gentle introduction, http://www.biol.sfu.ca/cmr/mark

. GLIWICZ, J. 1981 : Competitive interactions within a forest rodent community in central Poland. Oikos, 37: 353-362. HAFERKORN, J. 1994: Population ecology of small mammals in a floodplain forest in the central part of the Elbe river. Polish Ecological Studies 20(3-4): 187-191. HANSSON, L. 1978: Small mammal abundance in relation to environmental variables in three Swedish forest phases.Studia forestalia suecica 147: 1-40.