Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Lanszki József: A kuvik (Athene noctua) táplálék-összetétele egy Somogy megyei külvárosi élőhelyen - Seasonal diet composition of little owl (Athene noctua) in a suburban habitat, Somogy county

LANSZKI J.: A KUVIK {ATHENE NOCTUA) TÁPLÁLÉK-ÖSSZETÉTELE 321 kötődő házi egér alacsonyabb, az erdei élőhelyhez kötődő erdei pocok pedig magasabb arányban fordult elő. Az erdei fajok gyakori fogyasztása POPESCU (1986) megállapítását támasztja alá, mely szerint a kuvik vadászata éppúgy sikeres az erdőben, mint a nyílt területen. A kuvik által zsákmányolt legnagyobb méretű préda (a fogyasztott erdeiegér fajok súlya alapján) 30-40 g, ami a kuvik átlagosan 172-175 g-os (MIKKOLA 1983) testsúlyának ötöde. Európa középső területeitől a mediterrán régió felé haladva, a kuvik étrendjében nő a rovartáplálék aránya (HAENSEL és WALTHER 1966, SIMENOV 1968, LIBOIS 1977, LAURSEN 1981, MIKOLA 1983, SCHÖNN et al., 1991). A jelen vizsgálat eredménye összhangban áll ezzel az általános tendenciával. A kuvik táplálékában nálunk is a gerinctelenek domináltak, de még a legnagyobb fogyasztási arányuk sem érte el a mediterrán területeken (ANGELICI et al. 1997), nyári időszakban kapott kiugróan magas (99,4%), vagy a középolaszországi területen kapott őszi (98%), illetve téli-tavaszi (90,6%) értékeket (LOVARI 1974). A jelen vizsgálathoz hasonló bogárfogyasztásról számoltak be Belgiumban (LIBOIS 1977), Bulgáriában (SIMENOV 1983) és Ausztriában (SAGEDER cit. SCHÖNN et al. 1991) végzett vizsgálatokban is. A gerinctelenek között, a jelen vizsgálattal ellentétben, Olaszországban (LOVARI 1974), Görögországban (ANGELICI et al. 1997) és Dániában (LAURSEN 1981) a legnagyobb arányban fülbemászók, Svájcban (JUILLARD 1984) gyűrűsférgek fordultak elő. A télen is magas gerinctelen fogyasztás magyarázata, hogy a kuvik az áttelelő gerincteleneket megkeresi. A kuvik faj megőrzésének kiterjedt alkalmazását, megtelepedésének elősegítését támasztja alá, hogy rovartáplálékának egy része mezőgazdasági kártevőkből áll (pl. lótücsök, cserebogarak). Gerinctelenekből álló táplálékának fajgazdagsága faunisztikai szempontból is érdekessé teszi a kuvikot, így természetvédelmijelentősége is nagy lehet. Például táplálékából sikerült kimutatni számos védett lemezescsápú bogarat és futóbogarat, köztük a Magyarországon szórványos előfordulású, védett szegélyes futrinkát {Carabus marginalis). A viszonylag nehezen zsákmányul ejthető, nappal aktív, kistestű énekesmadarak jelentősége, más közép-európai vizsgálathoz hasonlóan (LIBOIS 1977, LAURSEN 1981, SIMEONOV 1983), egész évben alárendelt volt. Kétéltűek (béka) csak egy esetben, hüllők és halak nem fordultak elő táplálékként, ugyanakkor más szerzők szerint (GRESCHIK 1911, UTTENDÖRFER 1939, FESTETICS 1955, MARIÁN és SCHMIDT 1967, LIBOIS 1977, LAURSEN 1981, SIMEONOV 1983, ANGELICI et al. 1997) a kuvik alacsony arányban, de ezeket is fogyasztja. Más vizsgálatokhoz hasonlóan (FESTETICS 1955, MIKKOLA 1983), növények (főként fűfélék) is előfordultak a kuvik táplálékában, mégpedig évszaktól függetlenül, meglepően magas, 14-19%-os arányban. Ezek fogyasztása nem volt véletlenszerű, nem a zsákmányállatok gyomortartalmából származtak, hanem a kuvik az egyéb táplálékféleségektől függetlenül fogyasztotta. A fűfélék és más növények fogyasztása a többi bagolyfajnál hiányzik (MIKKOLA 1983), de a ragadozó emlős fajok többségénél az emésztés elősegítése érdekében általános (pl. HERRERA 1989). A szervetlen anyagok felvétele feltehetően véletlen lehetett, melyeket a kuvik a megragadott prédával együtt nyelt le. Az apró kavicsok madarak zúzógyomrából is származhattak. A kuvik tápláléka mezőgazdasági és természetvédelmi szempontból is figyelemre méltó. Változatos vadászati technikáját jelzi, hogy tápláléka fajokban gazdag (43 préda és 4 növény taxonnal). Főként talajszinten mozgó kisemlősökkel, kis- és közepes méretű talaj lakó, valamint repülő gerinctelenekkel táplálkozott, de növények és elhullott állatok is szerepeltek étlapján. Mindezek alapján tipikus táplálék generalista fajnak tekinthető (GLUTZ és BAUER 1980, ANDRÉSI és SODOR 1986).