Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Csontos Gábor Imre:A Keszthelyi-hegység nappali lepkefaunája - Contribution to the butterfly fauna of the Keszthelyi hills (Hungary)

306 NATURA SOMOGYIENSIS A Bakonyicum lepkefaunájáról több közlemény jelent meg, illetve tartalmaz ide vonatkozó adatokat (ISSEKUTZ 1956, HERCZIG et al. 1981, DIETZEL 1997). Az intenzív Bakonyicum kutatás ellenére a Keszthelyi-hegységből, különösen a Keszthelyi-fennsík területéről kevés adat található. Egyetlen gyenesdiási adatot említenek GYULAI et al. (1974). A szórvány elterjedési adatok alapján 84 faj vált ismertté a hegység területéről. A 80-as évek elején átfogó felmérést készítettek a Keszthelyi-fennsík lepkefaunájáról (BÜRGÉS & HERCZIG 1984), amely kitűnő alapot szolgáltat a fauna hosszútávú változásainak értékeléséhez. Ok már 85 fajt soroltak fel. A Keszthelyi-hegység a Balaton-felvidékkel együtt az ezredforduló előtt nemzeti park lett, ezért ezt követően a terület faunájának kutatása iránti igény ismét növekedett. A terület természetvédelmi kezelési tervének készítésekor Kondorossy Előd (PE-GMK) több kutató részvételével kiterjedt faunisztikai felmérést folytatott a hegység egész területén 2001-2003 között. Ennek lepkékre vonatkozó részét Ábrahám L. (SMMI) készítette el. ÁBRAHÁM (2002, 2003 ) 100 fajt említ meg. A környező területek feldolgozottsága részletesebb, ezekből lehet következtetni a hegységben tenyésző fajokra. Á Tapolcai-medencében élő fajok jól tükrözik a nedves élőhelyek lepkéit (Németh 1991). A Szigligeti Arborétumban végzett vizsgálatok (SZABÓKY 1978) is sok hasonlóságot mutatnak a hegység faunájával. Az utóbbi évek során sokan vizsgálták a Bakony lepkevilágát, ezért az már részletesen ismert (pl.: ÁBRAHÁM 1991, 1993, 1998, 2000, DIETZEL 1980, 1991, 1997 FAZEKAS 1980, 1993). A kutatás fő célkitűzése a nappali lepke (Diurna) fajok felmérése a Keszthelyi-hegységben. Több éven keresztül (2003-2005) végzett gyűjtések eredményének elemzésével összehasonlítani, hogy a korábbi szakirodalomban említett (HERCZIG & BÜRGÉS 1984) felméréshez képest milyen változás következett be a fajok összetételében. A gyűjtések és a korábbi felmérés eredményeinek összevetéséből levonható természetvédelmi következtetések megfogalmazása. Anyag és módszer A mintavételi helyeket úgy választottam ki, hogy azok tükrözzék a területre jellemző viszonyokat. Az élőhelyek széles skáláját igyekeztem a vizsgálatba bevonni, nedves és száraz területek, valamint nyílt gyepek és viszonylag zárt erdők is voltak közöttük. Elsősorban a száraz gyepeket részesítettem előnyben, mivel az erdők mellett ezek a legjellemzőbbek a Keszthelyi-hegységre. De a nedves élőhelyek vizsgálatára is nagy súlyt fektettem, mert több még korábban ki nem mutatott faj előfordulását vártam innen. A terepi mintavételezéseket az alábbi helyeken végeztem el. A fajok elterjedését a fajlistában a mintavételi helyek rövidítésével jelöltem. A mintavételi helyeket az 1. ábrán tüntettem fel. I. Gyenesdiás: 1. Faludi-mező (Fm), 2. Régi mészkőbányák környéke (Rm), 3. Lőtér (L), 4. Lóhegy, Mária-szobor (Lm), 5. Büdös-kúti-völgy (Bk), 6. Nagy-Messzelátó-hegy, Pénzes-gödör (Np), II. Rezi: 1. Hosszú-völgy (Hv), 2. Rezi, Rezi-vár (Rv) III. Balatongyörök: 1. Becei-ugrató (Bú) IV. Várvölgy: 1. Várvölgyi út (Vú), 2. Bándi-mező (Bm), 3. Zsidi-rét (Zr), 4. Csetényi-rét (Cs) V. Cserszegtomaj: 1. Gyötrős-tető (Gt) VI. Zalaszántó: 1. Kovácsi-hegy (Kh) VII. Lesencefalu: 1. Lesencefalui kőbánya (Lk) VIII. Nemesvita: 1. Nemesvitai Botanikus Kert (Nb)