Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Kinál Ferenc: A Magyarországon kevésbé ismert szmirnai fülbemászó (Dermaptera: Forficula smyrnensis Serville 1839) életmódjáról - On the biology of the Forficula smyrnensis Serville 1839 (Dermaptera), a little-known earwig in Hungary

150 NATURA SOMOGYIENSIS Táplálkozás Táplálkozásukra vonatkozóan ugyancsak a mesterséges körülmények között tartott példányokkal kapcsolatban kaphattam támpontokat. Táplálékukat általában este keresték, de nappal is figyeltem meg táplálkozást. Mindenevőknek tekinthetők (3. táblázat), mert gyümölcsdarabokat, avarlevelet, friss (darabolt) rovarokat, levéltetveket, (gyakran azok levedlett bőrét is) azok levedlett bőrét Párizsi felvágottat stb. egyaránt fogyasztottak. Káposztabagoly lepke ép bábját nem bántották. (3. táblázat) Kannibál voltukra lehet következtetni abból, hogy a nőstények lerakott tojáscsomóit egyik napról másikra eltüntetik; feltehetően a fiatal (L-l) és vedlésben lévő lárvákból is fogyasztanak. HAAS & HENDERICKX (2002)- a béltartalomban csak növényi maradványokat talált. Fél-mesterséges hernyó-tápon (NAGY 1970) is huzamosabb ideig megéltek, bár az így nevelt imágók kisebb termetűek lettek.) 3. táblázat: A Forficula. smyrnensis tápláléktípusai és a fogyasztás mértéke, laboratóriumi körülmények között. Nem fogyasztott:-, gyengén: +, közepesen ++, erősen fogyasztott: +++ Táplálék-fajta Fogyasztás mértéke lóbab {Vicia fába) friss levél + lóbab (Vicia fába) hervadt levél ++ alma (Mahus), körte (Pyrus), zöld-paprika (Capsicum) gyümölcstermés darabok ++ avar-levél: nyír (Betula), borostyán (Hedera) + levéltem: (Aphidinea), lóbab (Vicia fába), katáng (Cichorium), komló (Humulus), búza (Triticum) növényről +++ káposztabagoly lepke (Mamestra brassicaé) ép pupa leölt (darabolt) rovar- lepkehernyó: (Mamestra, Plodia), légy (Eristalomya, Sarcophaga), sáska (Acrididae) ++ feldolgozott hústermék („párizsi felvágott") +++ Védekezés/menekülés Búvóhelyül szolgáló levél vagy kéregdarab felemelésekor az alsó felén tartózkodó állatok általában mozdulatlanok maradtak; erősebb zavarás esetén ledobták magukat és gyors futással búvóhelyet kerestek. Érintésre figyelmeztetően felemelték potrohúk végét, és a zavarás irányába fordították fogóikat. A fogóikat és a potroh-háton lévő bűzmirigyeket azonban - az érezhető szagból következtethetően - csak akkor használták, amikor az állatokat megfogtam. Az emberi ujjon azonban a fogók nem okoztak sebet. A bűzmirigyek váladékának a szaga a Forficula auricularia fajéhoz hasonlónak találtam, de nagyobb méretüknek megfelelően erősebb volt. A fajtársakkal szemben is használták fogóikat, erőteljesen „ütöttek" egymás felé, de bűzmirigyüket aligha használták.