Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 51 3 (4) Az elülső szárny alapszíne fehér, a rajzolati elemek kékesszürkék és halványbarnák. A fej, a gallér és a torszőrzet fényes kékesfehér, a gallér felső szélén és a válltakarók belső élén feketésvégű szőrökkel keverve. Az utótori pamacs jól fejlett, kétcsúcsú, feketésbarna. A potroh fehéres, a nőstényeknél időnként sötétebb szőrökkel kevert. A belső keresztvonal hullámos, a példányok többségén egymástól távoli foltokra szakadozott. A külső keresztvonal kettős, világos kitöltésű, kezdeti szakasza gyakran elmosódó, a belső szegélyhez közel, a középtér felé éles fekete vonallal határolt. A középső keresztvonal széles, kékesszürke, a mintázat domináns eleme. A hullámvonal fogazott, alakját a külső szegély sötét mintázata rajzolja ki. A rojttő világos, a rojt fehérrel kevert fényes sötétbarna. A hátulsó szárny fehér, a hímeknél a szegélytér igen keskeny, diffúz, a nőstényeknél sötétszürke, széles, a középtértől jól elkülönülő. A fonák fehéres, az elülső szárnyon erőteljesebb kékesszürke behintéssel (29.ábra). Holomediterrán-turkesztáni faj, mely az Ibériai-félszigettől a Földközi-tenger északi partvidékén és Közép-Európán át a xeromontán hegyvidékeken Afganisztánig és a Tien-Sanig, a sztyeppzónában a Transzaltáj-Góbiig terjedt. Meleg- és szárazságkedvelő faj, száraz gyepterületeken, hegyi és síkvidéki sztyeppekben és félsivatagokban, sziklás és nyílt homokos vidékeken tenyészik. Magyarországon elsősorban dolomit-sziklagyepekben, és nagy borítottságú homoki gyepekben gyűjthető; sehol sem gyakori. Legnagyobb hazai populációja a Csiki-hegyekben él. Kora este kezd repülni, kezdetben virágokat látogat és rendszerint csak az éjszaka második felébenjelentkezik a fényforrások körül; a mesterséges fény vonzza. Kétnemzedékes, április végétől június közepéig és július elejétől szeptember közepéig repül. Hernyója sárgásfehér, hátvonala sárga. Hátán két hosszanti, kisebb és nagyobb foltok keverékéből álló csík fut végig. A foltok között lilás behintést találunk. Ennek a mintázatnak következményeként a hernyó sárga-fekete csíkozásúnak látszik. A hasi oldal egyszínű, folttalan. A légzőnyílások feketék; a fej kicsiny, kékesszürke árnyalatú, fekete hosszanti vonásokkal és pontokkal. Gubóját vagy a tápnövény szárára, vagy elszáradt kórókra, sziklafalakra szövi, falába az aljzat darabkáit is beépíti. A bábállapot igen rövid, az imágó késő délután bújik ki a bábból és szinte rögtön kifeszülése után szárnyra is kel. Bábként telel. Tápnövényei Linaria és Antirrhinum fajok, főként a L. genistifolia. (= casta BORKHAUSEN, 1793, homonym). Típuslelőhely: Olaszország. -Foltos fehérbagoly opalina (ESPER, [1794]) 29. ábra: Calophasia opalina (ESPER, [1794])