Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)
RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 3 A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok (Noctuidae: Cuculliinae, Hadeninae és Noctuinae) atlasza Bevezetés A lepkék filogenetikus rendszerezése az elmúlt harminc évben rohamléptekben fejlődött és a primitív lepkecsoportok mellett elsősorban a Noctuoidea családsorozat törzsfejlődési viszonyaira vonatkozó ismereteink és elképzeléseink bővültek és változtak meg a Magyarország Állatvilága sorozat korábbi köteteiben ismertetett állapothoz képest. A Noctuidae jelenlegi, még mindig messze nem egységes és kiforrott koncepció szerinti rendszere mind az egyes magasabb rendszertani kategóriák (alcsaládok, tribusok, nemek) mind pedig a fajok és alfajok értelmezésében nagymértékben eltér minden a huszadik század derekáig - akár idegen, akár magyar nyelven - megjelent munkáétól. Ehhez kapcsolódik még a hetvenes és nyolcvanas évek során végrehajtott és még ma is intenzíven folyó nevezéktani revízió: kezdetben az európai fauna faji és generikus szintű taxonjainak nomenklatúrái problémái kerültek tisztázásra, jelenleg pedig a palearktikus és nearktikus bagolylepkék nevezéktanának - természetesen taxonómiai revíziók keretében történő - egységesítése folyik. A családsorozat szisztematikai feldolgozásában igen jelentős változásokat hozott mind a kladisztikus filogenetika, mind pedig a molekuláris genetika vizsgáló módszereinek ugrásszerű fejlődése. Noha az új módszerek alkalmazása még eléggé a kezdeti stádiumban van, az máris látható, hogy a molekuláris taxonómiai eredmények és a morfológiai (fenetikai) bélyegek elemzéséből származó, "hagyományos" törzsfák jelentősen eltérnek egymástól, csakúgy, mint az egyes nagyobb kategóriák (tribusok, alcsaládok) értelmezése, rangjának megítélése. A jövőben várhatóan kialakuló egységes koncepciónak azonban még a körvonalai sem látszanak, lévén a korábbi nehézségektől (azaz a manifesztálódott jellegek különböző aspektusainak - pete-, lárva-, báb- és imágó-morfológia - összegyeztetésétől) elvi alapjaiban gyökeresen eltérő megközelítési módokat kellene harmonikus egységgé kovácsolni. Fontos azt is látni, hogy bizonyos molekuláris módszerek (pl. a DNS-barcoding) a taxonok definiálásának és ugyanakkor egyes egyedek azonosításának egy újabb lehetőségét jelentik. Ezek alkalmazása adott esetben eddig morfológiai módszerekkel elkülöníthetetlen, de genetikai értelemben már elváló, egyes csoportokban igencsak nagyszámú taxon megkülönböztetéséhez vezethet. A fentemlített folyamatok eredményeképpen a napjainkban publikált összefoglaló munkák bármelyikének rendszertani és nevezéktani jegyzéke szinte az összevethetetlenségig különbözik a hazai faunára vonatkozó, utolsóként közölt faunajegyzéktől (KOVÁCS 1953-56). Minthogy pedig a Magyarország Állatvilága sorozat köteteinek és füzeteinek megtervezése és a nagyobb rendszertani egységekre vonatkozó határozókulcsok közlése ebben az időszakban illetve nem sokkal ezután történt, a korábban használt és a mai nevek és taxonok értelmezése illetve egymásnak megfeleltetése rendszerint nehézségekbe ütközik. A probléma feloldására a leginkább kézenfekvő megoldás a magyarországi bagolylepke-fauna jelenlegi ismereteink szerinti rendszertani jegyzékének (checklist) és egy új alcsalád-kulcsnak a közlése, melyek alapján mind a Magyarország Állatvilága sorozatban, mind pedig a hazai irodalom fontosabb közleményeiben szereplő faji és
