Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 355 nal elmosódott világos árnyék, a rojt egyszínű barna. A hátulsó szárny tompa szürkésbarna, sötétebb szegély térrel és elmosódó határú, de jól látható holdfolttal, rojtja fehéres, sötét középszalaggal. A fonák erős, sárgásfényű szürkésbarna, a holdfoltok és a keresztvonal erős, zegzugos, a rojt tövén sötét szalaggal. 40-50 mm (254. ábra). 254. ábra: Graphiphora augur (FABRICIUS, 1775) Holarktikus faj, a Palearktikumban Nyugat-Európától Mongóliáig terjedt el. Kevés hazai lelőhelye ismert, általában középhegységeink hideg láprétjein és folyómenti galériaerdőkben gyűjtötték. A magyarországi populáció megegyezik a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fény vonzza, esetenként a csalétken is megjelenik. Egynemzedékes nyáreleji faj, június elejétől július közepéig (a Kárpátokban augusztus végéig) repül. Hernyója vörösbarna, egy világosbarna hátvonallal, amely mellett minden szelvényen három-három fehér pontot találunk. A fejtől hátrafelé fokozatosan növekvő, éles határvonal nélküli, foltszerű, az alapszínnél sötétebb mintával. Oldalvonala sárgás, végig széles fekete árnyék kíséri, melyben jól látszanak a fehér légzőnyílások. Feje kicsi, sötétbarna. Hernyóként telel, májusban bábozódik. Főképp fás növényeken polifág, tápnövényei Rubus, Crataegus, Symphoricarpus, Lonicera, Querem, Prunus és Populus fajok. (= omega ESPER, 1788; assimulans BORKHAUSEN, 1792; hippophaes GEYER, [1832]). Típuslelőhely: Németország. -Feketekeretű földibagoly augur (FABRICIUS, 1775) 21. nem: Metagnorisma VARGA & RONKAY, 1987 Többnyire közepes vagy viszonylag nagytermetű lepkék, erőteljes testtel és szárnyakkal. A fej nagy, a homlok domború és sima, az ajaktapogatók elöreállók, gyengén felfelé görbülőek, oldalukon gyakran sötétbarna pikkelyekkel fedettek. A hím csápja pillas, a nőstényé fonalas. A tor erőteljes, a gallér nagy, az előtöri pamacs felálló, pici. A válltakarók rendszerint jól elkülönülnek a középtortól, a potroh sima és hengeres, a háti pamacsok hiányoznak. Az elülső szárny széles és magas, a csúcs rendszerint hegyes; a hátulsó szárny nagy, lekerekített. A hímivarszervben a valvák csúcsa szinte mindig lekerekített, pollex és digitus nincs, a harpe rövid, szarvszerű, bázisán gyakran hosszabb nyúlvánnyal, esetleg tövisszerü; a sacculus szegélyén a ventrális oldalon szimpla vagy