Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 23 alapszín sok sárgásszürke és barnássárga elemmel kevert. A kör- és a vesefolt vékony, szaggatott fekete vonallal részben vagy teljesen körülrajzolt, barnásszürke kitöltésű. A rojttő világos, a tő vonal jól látható foltsorrá alakult. A rojt igen hosszú, sárgásfehér, sok szürke elemmel fedett. A hátulsó szárny sárgásfehér, barnásszürkével erősen behintett; a holdfolt és a szegélytér jól elkülönülő. A rojt fehér, belső harmadán szaggatott barnásszürke vonallal. A fonák barnásfehér, igen erős sötétszürke behintéssel. A hátulsó szárnyon a holdfolt árnyéka mindig megtalálható. Turkesztáni faj, mely a Palearktikum középső részeinek xerotherm hegyvidékein és a zonális sztyepp ürmöspusztáin terjedt el, areája a Kárpát-medencétől a Tien-San keleti vonulatáig húzódik. Változékony faj, változékonysága erős geográfiai tendenciákat mutat, több, egymástól olykor igen erősen eltérő alfajra tagolódik (Tien-San: ssp. lucida RONKAY & RONKAY, 1987; NyugatSzibéria, az Ural vidéke: ssp. mixta FREYER, 1842; Kis-Ázsia: ssp. ronkayi HACKER & PINKER, 1986; Kárpát-medence: ssp. lorica RONKAY & RONKAY, 1987). A nomínotipikus alfaj a száraz ürmöspuszták tipikus faja, tápnövénye és életmódja ismeretlen; kétnemzedékes, májusban és július-augusztusban repül. (=consors EVERSMANN, 1845) Típuslelőhely: Oroszország, Déli Ural, Sarepta. [mixta FREYER, 1842] Alfaj a : A hazai populációk kisebb méreteikkel, sötétebb színezetükkel és élesebb rajzolatukkal térnek el az Ural déli lábától leírt nevezéktani alfajtól (3. ábra). Eddig csupán a Budai-hegységben és a Vértesben találták, élőhelyei igen meleg és száraz dolomit-sziklagyepek és pusztafüves lejtők; lokális és ritka. Egynemzedékes, május végétől június végéig repül. A kora esti órákban kel szárnyra és virágokat látogat, majd az este második harmadában jelentkezik a mesterséges fény körül. A hernyó első három lárvastádiumában zöld, а С xeranthemi BOISDUVAL hernyójához igen hasonló, de oldalvonala sokkal kevésbé éles és széles; ekkor tápnövénye - az Aster linosyris - levelein tartózkodik és azokat fogyasztja. Harmadik vedlése után színezete és életmódja is gyökeresen megváltozik: sötét ibolyásszürke lesz, világosabb hasoldallal és erősen elmosódó hát- és oldalvonalakkal, minden egyéb bélyegében а С dracunculi HÜBNER hernyójához válik hasonlatossá. Fakultatív diapauzába kezd, nappal a talajban rejtőzik és csak késő éjjel keresi fel tápnövényét, mindenekelőtt a virágzatokat fogyasztva. Az ősz közepére éri el teljes kifejlettségét, talajban bábozódik. -Vértesi csuklyásbagoly (Magyar csuklyásbagoly) mixta ssp. lorica RONKAY & RONKAY, 1987 3. ábra: Cucullia mixta ssp. lorica RONKAY & RONKAY, 1987