Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)
18 NATURA SOMOGYIENSIS A fajok rendszerint oligofágok (illetve genus-szinten monofágok), lágyszárú két- és egyszikűeket fogyasztanak, kevés a fás növényeken élő csoport (főként a Psaphidini tribus nemei); a Cuculliini és Oncocnemidini tribusok számos genusa jellegzetesen virág- illetve magfogyasztó. Gazdasági szempontból közömbösek. Az alcsalád fajai rendszerint egynemzedékesek, bizonyos nemekhez azonban szabályosan kétnemzedékes fajok is tartoznak. Az áttelelő stádium a pete vagy a báb, imágóként telelő fajt nem ismerünk (a közismert áttelelő "Cucullinae-k" aXylenini tribusba tartoznak). A báb rendszerint tömött falú gubóban fekszik, vagy a talajban, vagy növények szárán, sziklák, kövek oldalán bábozódnak. A báb erőteljes, a nyelvtok hosszú, rendszerint a szárnytokon túlnyúló; a kremaster fejlett, tövisszerű. A lepkék - kevés kivételtől eltekintve - kiváló repülők, a fajok többsége csak éjszaka, mások éjjel és nappal egyaránt repülnek. A mesterséges fény az imágókat erősen vonzza, bár több genus (Cuculliá, Shargacucullia, Calocuculliá) fajai sokszor csak bizonyos mértékig közelítik meg a fényforrást, attól nagyobb (5-50 m) távolságban, árnyékos helyekre telepszenek le. A jól fejlett nyelvű imágók rendszerint viszonylag hosszú életűek és lepkeként is intenzíven táplálkoznak, főképpen Cariophyllaceák és Compositák virág(zat)ait látogatják. A lepkék egy része nappal is jól látható helyeken pihen, esetenként növényi részeket, madárürüléket, ágacskákat, stb. mimikrizái (pl. Calophasia, Omphalophana, Cuculliá), ám a fajok többsége nappalra rendszerint az aljnövényzetben vagy a talajhoz közel rejtőzik el. Eredendően xeromontán-eremiális csoport, csak kivételesen találunk erdővidékekhez, illetve kifejezetten fás élőhelyekhez kötődő fajokat (pl. Cuculliá lactucae, Shargacuculliaprenanthis). Az alcsalád csaknem az egész világon képviselteti magát, az ausztráliai kontinensről azonban eddig mindössze három faját ismerjük. Számos csoport igen nagy tengerszint feletti magasságokba is felhatol és a sivatagokjellemző, specializált lepkefaunájának is több Cuculliinae tagja ismeretes; a tropikus területeken azonban csak a magasabb hegyvidékek, illetve a zonális esőerdőket szegélyező száraz bozótosok, szavannák lakói. Fajgazdag bagolylepkecsoport, az európai fajok száma meghaladja a százat; a Kárpát-medencéből eddig 35 fajt mutattak ki. A nemek határozókulcsa 1 (6) Közepes vagy nagytermetű, keskeny, hegyes elülső szárnyú fajok, potrohúk igen hosszú; a csuklya igen hosszú, jóval a fej elé nyúlik. 2 (3) Az elülső szárny sötét csokoládébarna, a szegélytér külső fele világos. 2. nem: Calocuculliá RONKAY & RONKAY, 1987 3 (2) Az elülső szárny színezete eltérő. 4 (5) Az elülső szárny rojtja jellegzetesen csipkés, alapszíne sárgás vagy halványszürke, elülső és belső szegélye jóval sötétebb; a kör- és vesefolt körvonalát legfeljebb néhány apró pontocska jelzi. 3. nem: Shargacucullia RONKAY & RONKAY, 1992 5 (4) Az elülső szárny rojtja egyenletesen ívelt, a szárny színezete rendszerint eltérő (C. dracunculi és a C. asteris fajok esetében eléggé hasonló, ez esetben a rojt nem csipkés és a vesefolt nagyrészt vagy teljesen körülrajzolt) (=Argyritis HÜBNER, [1821]; Callaenia HÜBNER, [1821]; Empusa HÜBNER, [1821]; Euderaea HÜBNER, [1821]; Tribunophora HÜBNER, 1822; Lophia SODOFFSKY 1837; Argyrogalea HAMPSON, 1906; Argyromata HAMPSON, 1906; Cheligalea HAMPSON, 1906, Empusada HAMVSON, 1906) 1. rem: Cuculliá SCHRANK, 1802 6(1) Gallérjuk rövid, a fejen túl nem nyúló csuklyát formál; kistermetű, lekerekített szárny csúcsú, jóval rövidebb potrohú fajok. 7 (10) A test karcsú, a torszőrzet sötétbarna vagy feketés, a gallér fehéres- vagy ezüstszürke.
