Ábrahám Levente: Biomonitoring a Dráva folyó magyarországi szakasza mentén 2000-2004 - Natura Somogyiensis 7. (Kaposvár, 2005)

Horváth, Gy., Molnár, Dániel - Csonka, Gergely: Population dynamics and spatial pattern of small mammals in protected forest and reforested area - Kisemlősök populációdinamikája és térbeli mintázata védett erdei és újraerdősödő területen

HORVÁTH ET AL.: POPULATION DYNAMICS AND SPATIAL PATTERN 207 Kisemlősök populációdinamikája és térbeli mintázata védett erdei és újraerdősödő területen HORVÁTH GYŐZŐ, MOLNÁR DÁNIEL ÉS CSONKA GERGELY A Dráva felső szakasza mentén 2003-2004-ben a kisemlősök elevenfogó csapdázásos monitorozását végeztük fogás-jelölés-visszafogás módszerrel. Mintaterületünk egy fokozottan védett égerligetben (Lankóci-erdő) és az ezzel szomszédos, 2000-ben tarra vágott, majd fokozatosan újraerdősödő területen volt. A két évében összesen 9 kisemlős fajt mutattunk ki a két területen működtetett, egyenként 1 ha-os mintavételi kvadráttal. Az itt található kisemlős közösségnek három karakter rágcsáló faja (Apodemus flavicollis, A. agrárius, Clethrionomys glareolus), valamint gyakoribb két cickányfaj (Sorex araneus, Crocidura leucodon) volt. A napi fogási adatokból a populációkat zártnak feltételezve becsültük a három karakter rágcsáló populáció méretét. A legtöbb becsült értéket a két Apodemus {A. agrárius és A. flavicollis) populációnál kaptuk. Az erdei pocok populáció méretét csak a zárt védett erdő adataiból tudtuk becsülni. A legközelebbi szomszéd módszerrel végzett térbeli elemzés azt mutatta, hogy a gyakori populációk egyedei az egyenletes eloszlásra törekedtek, ami mind a kisebb sűrűségű 2003-as, valamin a nagyobb denzitású 2004-es évben is jellemző volt. A két Apodemus (A. agrárius, A. flavicollis) populációnál az őszi időszakban egyértelműen kimutattuk a terület-, illetve élőhely-váltást, míg az erdei pocoknál a népesség növekedésével a zárt erdőből kiinduló emigráció eredményeként értelmeztük az újraerdősödő területen novemberre megjelenő nagyobb fogási gyakoriságot. A kevés többször visszafogott egyed azonban nem tudta konkrétan igazolni a feltételezett migrációs útvonalakat. A térbeli mintázat 2004-es részletesebb elemzése azt sugallta, hogy ősz végén a fajok már a téli túlélési stratégiának megfelelően rendeződtek. Ebben az időszakban a térbeli eloszlások alapján a zárt égerliget területét a sárganyakú erdeiegér és az erdei pocok populáció egyedei foglalták el. A kijelölt 1 ha-os erdőtag belső, nagyobb részében inkább a sárganyakú erdeiegér egyedek jelölték ki mozgáskörzeteiket. A pirók erdeiegér kizárólag az újraerdősödő területet foglalta el. Jelentős területet használva, az újraerdősödő területen az erdei pocok jelent meg mellette, amely eredmény ennél a fajnál a két terület közötti jelentős populáció transzlokáció tényét bizonyította.