Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

8 NATURA SOMOGYIENSIS A IL világháború miatt félbeszakadt kutatásokat - hazánk különböző vidékeire kiterjesztve - az 1950-es évek elején a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott és támogatott munkaközösség (Mihályi Ferenc, Soós Árpád, Sztankayné Gulyás Magdolna, Zoltai Nándor) folytatta. A csoport munkájával - elsősorban az ország kiemelt üdülőhelyein - feltárta a helyi szúnyogfaunát, az egyes fajok életmódját és a szúnyogártalomban betöltött szerepét, valamint a lárvák tenyészőhelyeit. Kétségtelen, hogy e munkában a Balaton játszotta a főszerepet, amit a tónál folyó vizsgálatok eredményeit ismertető tanulmányok sora igazol (MIHÁLYI & Soós 1952, MIHÁLYI et al. 1952a-b, 1953a-b, 1954, 1956). A munkaközösség tagjai közül Mihályi és Soós kutatták a Balaton partvidékét, ahonnan két év (1950-1951) alatt 32 csípőszúnyog faj előfordulását igazolták. Szinte a teljes partszakaszra kiterjedően, településenként részletesen felmérték a lárvák tenyészőhelyeit, valamint javaslatot készítettek a szúnyogok elleni védekezés lehetőségeire is (MIHÁLYI & Soós 1952). Ezt követően azonban a szúnyog-kérdés nem csak a Balatonnál, hanem országosan is lekerült a napirendről. Az idegenforgalom növekedésével párhuzamosan - különösen a Balaton térségében az 1970-es évek elején jelentős mértékben fokozódott az igény a szúnyogok elleni védekezésre. Lényegében ezzel összefüggésben, mintegy két évtizedes szünet után, 1973-ban kezdődött meg a Balatonnak (elsősorban az északi partvidéken) az újabb rendszeres szúnyogkutatása, Kecskeméti István biológus (Veszprém megyei KÖJÁL, ma Veszprém megyei ÁNTSZ) kezdeményezésére, Tóth Sándor muzeológus (Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc) szakértői közreműködésével (KECSKEMÉTI & TÓTH 1981). A munka 1976-tól elsősorban a szervezett szúnyogirtás előkészítése, ellenőrzése és hatásainak vizsgálata érdekében történik. A kutatás kiterjed a tó és környékén a lárvatenyészőhelyek felkutatására, térképezésére, valamint a csípőszúnyog-fauna minőségi és mennyiségi összetételének, továbbá a fajok biológiájának és fenológiájának vizsgálatára (SÁRINGER & TÓTH 2001, 2002, 2003, TÓTH & SÁRINGER 1997, 2002) egyaránt. A hazai csípőszúnyog-fauna vizsgálatában és megismertetésében, a már említett kutatókon kívül, mások is végeztek jelentősebb tevékenységet. Sztankayné Gulyás Magdolna (részben társszerzővel) több, főleg lárvákra vonatkozó érdekes faunisztikai adatot közölt (GULYÁS 1958,1960, GULYÁS & ZOLTAI 1959, SZTANKAY-GULYÁS & ZOLTAI 1959a, 1959b). Publikációkat is készített a témában Szabó János Barna (SZABÓ 1964), Szilády Zoltán (SZILÁDY 1941) és Zoltai Nándor (ZOLTAI 1957, ZOLTAI & SZABÓ 1968). A hazai csípőszúnyogokkal foglalkozó önálló kötetek közül elsősorban Mihályi részben társszerzőkkel írt munkái érdemelnek említést. A Magyarország Állatvilága sorozat első füzetei között az Jgazi szuny>ogok-Culicidae" címen megjelent határozó (MIHÁLYI 1955a) ábrákkal is gazdagon illusztrált, jelenleg is jól használható kézikönyv. Ugyancsak Mihályi nevéhez fűződik a magyarországi fajok életmódját és morfológiáját részletesen leíró, kitűnő rajzokkal bőségesen illusztrált határozókulcsokat adó, továbbá a csípőszúnyogok elleni védekezés korabeli gyakorlatát is bemutató, „Magyarország csípő szúnyogjai, leírásuk, életmódjuk és az ellenük való védekezés" с kézikönyv összeállítása (MIHÁLYI & GULYÁS 1963). Mihályi önálló csípőszúnyogos dolgozatai már szerepelnek az előző oldalakon. Rajta kívül viszonylag kevés szerző tollából jelent meg korábban e kutatási témához kapcsolódó önálló cikk.