Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

32 NATURA SOMOGYIENSIS Magyarország csípőszúnyog-együtteseinek jellemzése Mihályi Magyarországon a csípőszúnyog-együttesek szempontjából hat tájtípust különböztetett meg (MIHÁLYI & GULYÁS 1963): 1. puszta, 2. sík- és dombvidéki mocsaras területek ligetei és erdői, 3. folyók árterületei, 4. alacsonyabb hegyvidékek (600 m alatt) erdői, 5. magasabb hegyvidékek (600 m felett) erdői, 6. ház körüli vizek. Részletesen tárgyalja az egyes tájtípusokat és felsorolja az azokra jellemző fajokat. A jellemzés napjainkban is megállja a helyét, legfeljebb az utóbbi években a hazai faunára nézve újként kimutatott taxonok megfelelő tájtípusba illesztése indokolt módosítás. A szóban forgó 3 faj közül a Culiseta fumipennis (Stephens, 1825) lelőhelyei alapján részben az alacsonyabb, részben a magasabb hegyvidékek erdői, a Culiseta ochroptera (Peus, 1935) az alacsonyabb hegyvidékek, az Ochlerotus pullatus (Coquillett, 1904) pedig egyértelműen a magasabb hegyvidékek erdői tájtípusba sorolható. Mihályi felosztásához képest kisebb, az eredeti felosztás érdemi részét nem érintő eltérések, a szerző a Bakony vidék csípőszúnyog-faunájával foglalkozó munkájában találhatók (TÓTH előkészületben). Tenyészőhely típusonkénti előfordulás A hazai csípőszúnyog-fauna kutatásában, főleg az elmúlt egy évtized során, többkevesebb rendszerességgel vizsgáltuk, hogy az egyes fajok lárvái milyen élőhelyeken (milyen típusú vízterekben, víztestekben) fordulnak elő. A víztípus meghatározásának hosszabb távon elsősorban az ökológiai minősítés szempontjából lehet jelentősége. Az egyéb tényezőkön (földrajzi fekvés, tengerszint feletti magasság, vízminőség, pH-érték stb.) kívül, főleg a víztér típusa dönti el a tenyészőhelyen előforduló fajok együtteseinek (lárva és imágó egyaránt) minőségi és mennyiségi összetételét. A jövőbeni kutatásoknál célszerű lenne következetesen meghatározni a tenyészőhely víztípusát, továbbá - amennyiben arra a feltételek biztosítottak - a víz néhány fontosabb jellemzőjét (átlátszóság, szennyezettség, oldott oxigén tartalom, pH-érték, hőmérséklet stb.) is vizsgálni. A faunisztikai adatközlő rész - néhány viszonylag kevés nem regisztrált esettől eltekintve - tartalmazza azt, hogy az illető faj lárvája milyen típusú tenyészőhely ekén és hány alkalommal fordult elő. A rendelkezésre álló eredményeket, táblázatos formában (Illa. és Illb. táblázat) is bemutatjuk. A tenyészőhely típusának meghatározásában Dévai és munkatársainak idevágó eredményeit (DÉVAI et al. 1992, 1998) vettük alapul. Időközben megjelent A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Magyarország élőhelyeinek leírását tartalmazó kötete (FEKETE et al. 1997), benne A Víztér-tipológiai törzsadattár (DÉVAI 1997), mely néhány ponton eltér az előző két munkától. A csípőszúnyog tenyészőhelyeket érintő legjelentősebb változás az, hogy ebből a kötetből kimaradtatak az ún. technikai vizek. Ennek ellenére, a jelen kötetben ezek is bennmaradtak - kódszámok nélkül. Az alábbi felsorolás csak azokat a víztípusokat tartalmazza, melyek legalább egy alkalommal szerepelnek a jelen kötet faunisztikai adatközlő részében.