Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

14 NATURA SOMOGYIENSIS ANYAG ÉS MÓDSZER A szúnyogok testét borító pikkelyek nagyon könnyen lekopnak, ami jelentős mértékben nehezíti, sok esetben lehetetlenné teszi főleg a nőstény egyedek neghatározását. Ezért gyűjtésüket fokozott figyelemmel kell végezni. A repülő rovarok megfogására általánosan használt, a legyek gyűjtéséhez kissé átalakított, tüll anyagból készült, csúcsán leszűkített lepkehálóval célszerű lehetőleg egyenként megfogni, majd óvatosan a kloroformos üvegbe terelve elkábítani az állatokat. A hálóból kellő gyakorlattal szippantőcsővel is kiemelhetjük a szúnyogokat. Fűhálózással gyűjtött (főleg nőstény) egyedek fajra gyakran nem határozhatók meg. A szippantócsövet a gyakorlatban leggyakrabban a szúnyogirtás hatékonyságának vizsgálata során végzett szúnyogsűrűség-mérés (csípésszám) érdekében használják. A szúnyogszippantó-cső (1. ábra) általában 3 cm átmérőjű, 12-15 cm hosszú, egyik végén tölcsérszerűen behúzott, másik végén átfúrt parafa dugóval lezárt, vastag falú üvegcső. A dugó furatába 7-8 mm-es, belső végén tüllel lezárt fém- vagy üvegcső illeszkedik, melynek a másik végét 70-80 cm hosszú gumicső hosszabbítja meg. Az eszköz, az embert támadó szúnyogok befogásán kívül nagyon jól bevált lakás, pince, barlang stb. falán ülő egyedek gyűjtésére is. Viszonylag gyenge hatásfokkal gyűjti a csípőszúnyogokat a fénycsapda. A fényre repülő kevés egyedet is rendszerint tönkreteszik a csapdában vergődő nagyobb testű lepkék, bogarak vagy egyéb rovarok. A fénycsapdához hasonlóan, általában gyenge hatásfokkal gyűjti a szúnyogokat a Malaise-csapda (2. ábra). Ez a csapdatípus nem vonzza a szúnyogokat, az állatok véletlenül repülnek bele. Ennek ellenére az ország különböző pontjain, elsősorban a zengőlegyek gyűjtése céljából működtetett Malaise-csapdák szúnyog anyagának részbeni feldolgozása is sok adattal gyarapította a fajok elterjedésére 1. ábra: Szúnyogszippantó-cső vázlatos rajza