Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)
Lanszki József és Nagy Lóránt: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület gerinces (Vertebrata) faunájának felmérése - Investigation on vertebrata fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area
280 NATURA SOMOGYIENSIS lékben található, tisztálkodás során lenyelt ragadozó szőrök morfológiai vizsgálatát elvégeztük. A táplálék taxonok meghatározása az emlősöknél koponyacsontok, fogazat és szőrmorfológia (SCHMIDT 1967, MÄRZ 1972, DEBROT et al. 1982, ÚJHELYI 1989, TEERINK 1991, saját referencia gyűjtemény) a madaraknál toll és koponyacsontok (BROWN et al. 1993), a hüllőknél szarupikkelyek és csontok (DELY 1983), a kétéltűeknél csontok (PAUNOVIC 1990), a halaknál pikkely, garatfog és koponyacsontok (BERINKEY 1966, PINTÉR 1989, KEMENES 1993, KNOLLSEISEN 1996), a gerincteleneknél kültakaró (pl. MÓCZÁR 1969) alapján történt. A tízlábú rákokat (folyami- és kecskerák) Körmendi Sándor, a fenékjáró küllő garatfogakat Sallai Zoltán határozta meg. A táplálék-összetételt a hullatékokban előforduló táplálék taxonok százalékos előfordulási gyakorisága alapján számítottuk ki, melynek kifejezése a minimális egyedszám alapján történt. A százalékos előfordulási gyakoriság mellett a fogyasztott táplálék biomassza szerinti összetételét is kiszámoltuk. Ennek érdekében fajonként súlyozó faktorokat alkalmaztunk JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) útmutatása alapján. A mintákban talált emészthetetlen (általában szervetlen) anyagot, valamint a vizsgált ragadozótól származó (1-5 db) szőrszálat, amelyeket tisztálkodás során, tehát nem táplálékként nyeltek le, nem vettük figyelembe a számításoknál. A területen Rozner György által 1999 márciusában gyűjtött 4 db, valamint 2002. februárjában gyűjtött 3 db erdei fülesbagoly köpet feldolgozásakor csak a táplálék fajok esetszámát adtuk meg. A területen 2001 április 24-én ürgelyukak számlálása zajlott, melyet Nagy Lóránt, Pintér András és Rozner György végzett. Kisemlősök elevenfogó csapdázása A kisemlős faunisztikai vizsgálathoz az elevenfogó csapdázás módszerével 2001. júliusban dolgoztunk. Hagyományos üvegajtós facsapdát alkalmaztunk, melynek mérete 18x7x7 cm volt. Csaléteknek diót, kukoricát és szalonnát használtunk. A csapdákat 4 éjszakára helyeztük ki. Az ellenőrzés korareggel és este történt, melyet már a kihelyezés estéjén is elvégeztünk. A befogott kisemlősök egyedi jelölése a rágcsálóknál elterjedten alkalmazott ujjperc levágással történt (CSORBA és PECSENYE 1997). Három mintaterületen területenként 50 db csapdát helyeztünk el vonal-transzekt módszer alkalmazásával. A szomszédos csapdák egymástól való távolsága 10 m volt. Az l-es mintaterületen 7 csapdát égerliget és száraz homoki gyep határán, 11 csapdát mocsárréten és 32 csapdát száraz homoki gyepen helyeztünk el. A 2-es és 5-ös kapcsolt mintaterületen 13 csapdát kavicsgödörben, bokorfüzes és nyílt homoki gyep határán, további 37 csapdát erdő és homoki gyep szegélyvonalán helyeztünk el. A 4-es mintaterületen mind az 50 csapdát mocsárrét helyén kialakult kaszálóréten, bokorfüzes és akácligetek közelében helyeztük el. Eredmények Táplálék-összetétel vizsgálat eredményei A területen élő nyest nyári-őszi összevont táplálékában (1. táblázat) előfordulási gyakoriság alapján a gerinctelenek és gyümölcsök azonos aránnyal (34%) szerepeltek, biomassza számítás alapján viszont a háziállatok domináltak (47%). Közöttük a házinyúl volt a legfontosabb. A gyümölcsök (42%) másodlagosan fontos szerepet töltöttek be, a kisemlősök és a madarak fogyasztása pedig ebben az időszakban nem volt jelentős. A téli és a tavaszi összevont időszakban a nyest leggyakrabban kisemlősöket fogyasztott (40%) és ezek biomasszája meghatározó volt (76%). Legfontosabb táplálékot a mezei pocok (59%) jelentett. Háziállat vágási maradék szerepelt viszonylag jelentősebb biomassza számítás szerinti aránnyal (13%), a többi táplálék taxon szerepe jelentéktelen volt.
