Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Nagy Barnabás, Szövényi Gergely és Puskás Gellért: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület egyenesszárnyú rovarairól (Orthoptera) - Grasshoppers (Orthoptera) of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area

NAGY В., SZÖVÉNYI G. És PUSKÁS G.: EGYENESSZÁRNYÚAK (ORTHOPTERA) 103 vártak (legelők) voltak. E túlnyomóan xerofil élőhelyeken a "csúcsidőben" maximálisan 11-16 faj volt kimutatható és még szeptember végén is 8-10 fajból álló együtteseket találtunk. A mezofil és higrofíl élőhelyek a látrányi területen viszonylag kis fajszámmal és kevésjellegzetesebb Orthoptera-fajjal szerepeltek. Valószínű, hogy eddigi gyűjtéseink nem voltak elégségesek e típus tökéletesebb megismerésére, vagy legalábbis olyan fajok {Mecostethus, Stetophyma, Chorthippus montanus) hiányának magyarázatára, amelyek a Dunántúl más hasonló jellegű habitatjaiból általában nem hiányoznak. Egyébként is Magyarországon a higrofíl típusú élőhelyek - a xerofilokhoz viszonyítva - általában fajszegényebbek. A különböző típusú élőhelyek kis kiterjedése és mozaikossága tükröződik abban a jelenségben, hogy az eltérő ökológiai igényű fajok esetenként egy-egy habitatban együtt mutatkoznak. így pl. a Platycleis montana homokpusztai szöcske és a Pezotettix giornae mezo-xerofil jellegű mediterrán sáska szórványosan lápréti folton is előkerült. Hasonló jellegű "keveredés" eltérő ökológiai igényű, de jól, vagy közepesen repülő szárnyas fajok esetében (Phaneroptera, Ruspolia, Conocephalus) - éppen az említett élőhelyi mozaikosság következtében - már kevésbé meglepő. Állatföldrajzi értékelés A LP Orthoptera-faunája csak kevés olyan fajt tartalmaz, amelyek alapján élesebben el lehetne különíteni földrajzi környezetétől. A Myrmeleotettix antennatus sáska a Kárpát-medencében homokpuszták indikátor fajaként tartható számon és ebben a minőségében a LP-beli előfordulása szigetszerű. Lokális jelentőségét kiemeli az a körülmény, hogy a Balaton vonalától ENy-ra már csupán a Gönyü környéki homokpusztákon fordul elő. Hasonló "pusztai" faj a Platycleis montana szöcske is, amely kötött talajú élőhelyeken, pl. a Hortobágyon is meg van. A fa/bokor-lakó, mediterrán déli dobolószöcske, Meconema méridionale az utóbbi 12 évtizedben történő észak felé nyomulása - egészen Hollandiáig - jól ismert (KLEUKERS et al. 1997), azonban az utóbbi évtizedben megtalált három dunántúli lelőhely kontinetálisabb ÉK irányú terjeszkedésére utal (SZIRÁKI 1996, NAGY 2001). A különös area kitérjeszkedést e faj esetében elsősorban antropochoriával magyarázzák, azonban a nem közvetlenül a fő közlekedési útvonalak melletti - dunántúli előfordulási pontok nem erősítik ezt a feltevést, noha a fő közlekedési útvonalak mentén végzett erre vonatkozó vizsgálatok a Dunántúlon még hiányoznak. A Pacytrachis gracilis brachypter szöcske LP-beli előfordulása némileg meglepő. Törvényszerű, bár nem túl gyakori előfordulását általában domb- és hegyvidékeinkről ismerjük. Ennek megfelelően a Balaton északi oldalán húzódó dombvidéken és a Bakonyban már több pontról kimutatták (RÁcz 1979). A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén viszont már számos egyéb - a LP-ból hiányzó - Orthoptera-faj honos volta éles zoogeográfiai elkülönülést jelent (NAGY 1948, RÁcz 1979). A Duna-Tisza-közi kiterjedt homokpuszták gazdagabb Orthoptera-faunájától eltekintve, a dunántúli homokos talajú élőhelyek közül csak kevés összehasonlítási alapot találunk, így pl. a Fenyőfő homoki élőhelyeiről az eddig kimutatott Orthoptera-faj ok száma ugyan nem éri el a látrányit, azonban az ottani Acrotylus longipes Charp. előfordulás zoogeográfiailag igen figyelemre méltó: nevezetesen a legnyugatibb - és egyben teljesen elszigetelt - kárpát-medencei előfordulást jelenti (RÁcz 1979). Ugyanakkor a látrányi területnek is megvan a maga különleges - és szintén déli kapcsolatokra utaló - Orthopterafaj a, a fentebb már értékelt Meconema méridionale, amelynek a LP a harmadik magyarországi lelőhelye.