Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

48 NATURA SOMOGYIENSIS Relatív vidrasűrűség A Dráva mentén végzett vidra biomonitoring két éves tapasztalatai, valamint a vizsgált halastavakon kapott adatok alapján relatív vidrasűrűség becslésre nyílt lehetőség. A relatív vidrasűrűséget az egységnyi bejárt útvonalhosszra vetített hullatékok száma alapján határoztam meg, más vizsgálatokat figyelembe véve (pl. ROBSON és HUMPHREY 1985, MASON és MACDONALD 1986, PRIGIONI et al. 1995). A vonal transzekten alapuló metodika azonban hibákat is hordozhat (JEFFERIES 1985). Lényeges a mintagyűjtési gyakoriság és az útvonal rögzítése, valamint csak hosszabb idősort célszerű elemezni. Mintagyűjtést befolyásoló tényező az időjárás (az esőzés), a vízállás változása, a vidra szaporodással összefüggő társas viselkedése és az évszakonként eltérő ürítési szokásai is (pl. RRUUK és CONROY 1987, KRUUK 1995). A vidra előfordulása, egyedsűrűsége, zsákmányszerzése, territóriumának kiterjedése, szaporodása és utódszáma függ a rendelkezésre álló táplálék-készlettől (a korábban leírtak szerint). A táplálék-készlet nagyságán kívül lényeges, előfordulást befolyásoló tényező a part menti vegetáció minősége, a part meredeksége és a terület ember általi befolyásoltsága is (CARSS 1995, KEMENES és DEMETER 1994, 1995). Ezért a gyűjtött hullatékok számán alapuló speciális, indirekt vonal transzekt módszert kizárólag az élőhelyek rangsorának, illetve az állapotváltozás nyomon követésére lehetett alkalmazni. A területen élő legkisebb ismert egyedszámot más módszerekkel, például többször megismételt téli nyomszámlálással és méretfelvétellel (PULLIAINEN 1981, REID et al. 1987, DUBUC et al. 1991, JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998, REUTHER et al. 2000), vagy DNS-szintű vizsgálattal (DALLAS et al. 1999, HANSEN és JACOBSEN 1999, DALLAS et al. 2000, MILLS et al. 2000), illetve ezek kombinációjával lehet meghatározni. A vizsgálatok alapján felállított sorrendet az 26. ábra szemlélteti. Ebből látható, hogy legnagyobb a vidrasűrűség azokon az élőhelyeken, ahol az emberi befolyás viszonylag kismértékű (Bélavár holtág tavai, Barcsi Borókás, Babócsa Ó-Dráva), vagy haltermelést folytatnak (Fonói tó, Boronka-melléki TK). Gyakori emberi jelenlét esetén, pl. a horgászattal hasznosított tavakon és holtágakon (Somogyudvarhelyi kavicsbánya tavak, Kisbóki holtág, Őrtilosi kavicsbánya tavak), valamint az időszakosan kiszáradó élőhelyeken (Dombó-csatorna, Lankóci égeres) igen alacsony a vidrasűrűség. A Dráván (Ortiloson és Vízváron) a bőséges halellátottság ellenére közepesen alacsony a vidrasűrűség. Ez elsősorban a folyó gyors sodrásával, jelentős vízszint ingadozásával és alacsony vízállás esetén a vidrák számára túlságosan meredek és magas partoldallal függhet össze. A vidrák nem kedvelik a meredek és növényzettel nem megfelelően borított (túl sűrű vagy kopár) partoldalt (pl. KEMENES és DEMETER 1995, KRUUK 1995). A kiszálló helyek igen fontos szerepet töltenek be a szociális életben: a kommunikáció, a játszás, a tisztálkodás, vagy a territórium határ kijelölése során (pl. DURBIN 1989, KRUUK 1995). Ezeknek a tönkretétele, a parti növényzet irtása (pl. horgászhelynek, csónakkikötőnek), illetve a nagy vízszint csökkenés negatívan hat a vidra előfordulására. A Dráva partoldalát védő köveken - melyek alacsony vízálláskor emelkednek ki - a vidrák ritkán végeznek területjelölést. Ennek oka, hogy a napi jelentős vízszintingadozás következtében a fontos kémiai és vizuális jelzésnek számító ürülékek túlságosan hamar vízbe mosódnak, így szerepüket nem töltik be. Megállapítható, hogy a már jelenleg működő vízierőművek is negatív hatást gyakorolnak a Dráva folyón élő vidrák életritmusára. Új, nagy erőmű építése esetén a környező vízfolyások és állóvizek további kiszáradása vagy vízszintjének csökkenése, a térségben élő vidrapopulációk stabil előfordulását veszélyeztetheti.