Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 95 Petesmalom körzete A Petesmalomban található halastórendszer mindössze néhány kilométerre fekszik az előzőekben ismertetett Mike-Csökölyi területtől (86. ábra a mellékletben). A vörösróka téli-koratavaszi táplálékában a kisemlősök domináltak, fogyasztott biomasszájuk 68%ot tett ki (64. ábra, 14. melléklet). A legfontosabb mezei pocok mellett rovarevők (vakond és cickányfélék), valamint nagy pele is előfordult táplálékként. A róka nagyvad (dög) fogyasztása lényegesen alacsonyabb volt (biomasszája 14%), mint a szomszédos területen (64. ábra, 14. melléklet). A táplálékként előforduló közönséges görény és macska akár predációból, a juh pedig a területen tartott állatok vágási maradékából származhatott. A madárfogyasztás a Fonói tó körzetében élő rókához hasonlítható leginkább (64. ábra, 14. melléklet). A kistestű madarak és a fácán fogyasztott biomasszájának aránya egyenlő volt (3,7-3,7%). A nagy kiterjedésű vizes élőhelyek adta lehetőségnek megfelelően hüllők, kétéltűek és halak viszonylag gyakran fordultak elő táplálékában (64. ábra, 14. melléklet), de fogyasztott biomasszájuk aránya 3% alatt maradt. Az ízeltlábúak közül a lótücsök, valamint a futóbogarak fogyasztása volt számottevő. A növények közül a fűfélék és a kukorica szerepelt gyakran táplálékként, azonban kicsi volt (0,4%o) ezek biomassza szerinti részesedése. Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a vörösróka elsődlegesen fontos táplálékát minden évszakban kisemlősök képezték (65. ábra, 15. melléklet). A kisemlősök fogyasztott biomasszájának aránya évszakonként 46% és 71% között változott, legtöbb tavaszszal és legkevesebb nyáron volt. A táplálék fajok között legfontosabb erdei pocok biomassza számítás szerinti részesedése 29%> és 51%> között alakult. A kisemlős táplálékbanjelentős szerepet töltöttek be az erdei egerek is, valamint ritkán előfordult táplálékként vándorpatkány, törpeegér, pézsmapocok, vízipocok, mókus és nagy pele is. Cickány, valamint mezőgazdasági kultúrához kötődő mezei pocok igen ritkán szerepelt táplálékában. A mezei nyúl a területen, jellemzően igen ritkán előforduló faj, ennek ellenére a róka táplálékában a téli időszak kivételével 0,5% alatti fogyasztott biomasszával szerepelt. Kistestű menyétféle tavasszal és nyáron 0,1%-os arányban, feltételezhetően zsákmányolásból eredően előfordult táplálékként. A róka téli táplálékának biomassza számítás szerint az ötödét tették ki elhullott nagyvadak (65. ábra, 15. melléklet), melyek között legfontosabb a vaddisznó volt. Fogyasztásuk aránya őszig fokozatosan csökkent. A tájvédelmi körzet központjában élő róka táplálékában a háziállat fogyasztás ritkaságnak számított. A vizsgálat négy éve alatt két-két alkalommal fordult elő kutya, illetve házimacska fogyasztása (15. melléklet). A kutya esetében feltételezhető a dögfogyasztás (lelőtt kóbor állatból), a macskánál viszont a predáció nem zárható ki. A madártáplálék jelentősége tavasszal és nyáron nőtt meg (65. ábra, 15. melléklet), fogyasztott biomasszája elérte a ll%>-ot. A madártáplálékban a fácán részesedése annak ellenére számottevő volt (biomassza 1-6%), hogy az alapvetően erdei környezetben és természetvédelmi kezelésben levő területen apróvad kibocsátás és vadászati hasznosítás nem folyt. A halastavakat övező nádasok, bokorfüzes élőhelyek kedvező feltételeket biztosítottak a különböző vízimadarak számára, melyek a róka táplálékában is szerepeltek, így például az étlapján előfordult vízityúk, szárcsa, réce, vöcsök és nagykócsag is. A hüllők, a kétéltűek és a halak nem töltöttek be fontos szerepet a róka táplálkozásában (65. ábra, 15. melléklet), azonban többféle fajból is fogyasztott, így például mocsári teknős tojását, vízisiklót, gyíkokat, békákat és különböző halakat.