Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

92 NATURA SOMOGYIÉN SIS A téli, relatíve táplálékszegény időszakban jelentős volt a dögfogyasztás (19%), mely a nyári, őszi hónapokra lényegesen mérséklődött (64. ábra, 14. melléklet). Az elhullott állatok között többségében vaddisznó és szarvasfélék szerepeltek, de előfordult táplálékként borz is. A falu közelségéből adódóan a róka táplálékában gyakran szerepeltek különböző háziállatok (64. ábra, 14. melléklet). Arányuk nyár (4,4%) kivételével 10% fölött mozgott. A legfontosabb táplálékot a baromfifélék jelentették, de vágási maradékból (pl. kecske), és valószínűleg elpusztulva talált egyedekből (pl. kutya, házimacska, házinyúl) is fogyasztott. A madarak előfordulási gyakorisága a táplálékban nagyjából állandónak tekinthető, 810% között mozgott (64. ábra, 14. melléklet). A táplálék fajok többségét kistestű énekesmadarak alkották. A fácán részaránya a vadászati idényben volt számottevő (télen és ősszel 3-3%), míg tavasszal és nyáron 1% körül alakult. A hüllők, kétéltűek és halak nem játszottak fontos szerepet a róka táplálkozásában. A gerinctelenek tavasszal és nyáron egyaránt magas arányban (24-24%) fordultak elő, míg télen és ősszel szerepük jelentéktelen volt (24. ábra, 14. függelék). Tavasszal a cserebogarak fogyasztása (7%) érdemel említést, egyébként a futóbogarak gyakoribb táplálékot jelentettek. A növényi táplálék aránya télen és tavasszal hasonló szinten mozgott (12-13%), majd nyáron és ősszel megkétszereződött (64. ábra, 14. melléklet). A legfontosabb növényi táplálék télen és tavasszal a szórókon fogyasztott kukorica, nyáron a cseresznye, ősszel a kökény és a szőlő volt. A fogyasztott gyümölcsök jelentős része kertekben termett. Az emberi település közelében élő róka táplálékában emészthetetlen hulladékok, pl. nylon, alumínium fólia, papír is előfordult (64. ábra, 14. melléklet). Ez azt jelzi, hogy a róka hulladékok között, szemétdombokon is táplálkozott. Kertek körüli táplálék keresését, különösen a tavasz végi és nyári kölyöknevelési időszakban, számos alkalommal, közvetlen megfigyeléssel is bizonyítani lehetett. A vörösróka táplálék-összetétele az aranysakai hazai elterjedésének központjában Kétújfalu körzete Kétújfalu körzetében, az aranysakál hazai elterjedésének központjában a vörösróka elsődlegesen fontos táplálékát minden évszakban kisemlősök alkották (24. ábra, 14. függelék). A kisemlősök biomassza számítás szerinti aránya 80% és 94% között mozgott, legfontosabb táplálék faj a mezei pocok volt (47-85%). Emellett az erdei pocok, valamint az erdei egerek és tavasszal a cickányfélék töltöttek be fontos szerepet. Ilyen nagyarányú kisemlős fogyasztás egyetlen más, vizsgált róka élőhelyen sem fordult elő. Tápláléka alapján nyári-őszi időszakban kifejezett mezei pocok specializáció volt megfigyelhető. Mezei nyúl csak nyáron és ősszel szerepelt a róka táplálékában, biomassza számítás szerinti részesedése 0,4% alatt maradt (64. ábra, 14. melléklet). Ebben közrejátszott, hogy a területen a nyúlsűrűség egyébként is igen alacsony. A csülkös vadak fogyasztott biomasszája évszakonként 0,1% és 2,6% között változott, nagyvad fogyasztása télen és tavasszal fordult elő leggyakrabban. A nagyvadak közül a vaddisznó és a gímszarvas szerepelt legtöbbször, a fogyasztás nagy valószínűséggel dögből történt (64. ábra, 14. melléklet). A Kétújfalu körzetében élő rókák lényegesen kevesebb nagyvadat fogyasztottak téli és tavaszi időszakban, mint bármely más vizsgált területen az ott élő rókák (14. függelék). Háziállat ősszel fordult elő'számottevő mennyiségben táplálékként, (64. ábra, 14. melléklet). A róka valószínűleg elpusztult kutyából fogyasztott, szarvasmarha és sertés húst pedig dögkútból evett.