Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

78 NATURA SOMOGYIENSIS fajokhoz hasonlóan alakult (49. ábra), a nyuszt zsákmányszerzése során kismértékben mellőzte, majd a vizsgálat harmadik időszakában jelentős mértékben preferálta az erdei pockot. Az erdei egereket az első időszakban kismértékben preferálta, majd a második és harmadik időszakban kismértékben mellőzte. A nyuszt az erdei pockot elsősorban télen és ősszel, az erdei egér fajokat nyáron részesítette előnyben (P<0,05). A három vizsgált év átlagában megállapítható, hogy a nyuszt az erdei pockot kismértékben preferálta (Ej = 0,10), az erdei egereket kismértékben mellőzte (E~ -0,14), továbbá a peleféléket kismértékben preferálta (Ej = 0,16), a cickányféléket pedig előfordulási gyakoriságuknál ritkábban fogyasztotta (Ej = -0,28). Erdei pocok Erdeiegér fajegyüttes 1.00 i 0.75 0.50 0.25 0.00 -0.25 -0.50 -0.75 -1.00 1998 1999 2000 T Ny Ö Tél T Ny Ö Tél T Ny ö Tél 1998 1999 2000 T Ny Ö Tél T Ny Ö Tél T Ny Ö Tél 50. ábra: A nyuszt kisemlős preferenciája* a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben Megjegyzés: * előfordulási gyakorisági adatokon alapuló számítás szerint; évszakok röviditése: T = tavasz, Ny = nyár, О = ősz A nyuszi préda fajainak súlya és jellemző élőhelye A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben és a Lankóci-erdőben élő nyusztok egyaránt a 15 és 50 g közötti súlyú prédát fogyasztották leggyakrabban (56, illetve 60%, 51. ábra). Emellett a 15 g alatti préda fajok gyakorisága is jelentős volt (31, ill. 35%). A nagyobb súlykategóriákba tartozó prédák általában nem játszottak fontos szerepet a táplálkozásban. Ez alól kivételt jelent a 300 g feletti súlytartomány a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, ahol az elhullott nagyvadak téli fogyasztása miatt az előfordulási gyakoriság számottevő volt (9%). Az erdőkben élő, kiváló mászóképességgel rendelkező nyuszt táplálékát mindkét élőhelyen elsősorban talajszinten szerezte meg. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a préda fajok 81%-a, a Lankóci-erdőben 71%-a jellemzően talajszinten élt. A zsákmány fajok 17, illetve 29%-ának előfordulása köthető jellemzően bokor-, vagy lombkorona szinthez, és mindössze 3-5%-a kötődött vizes élőhelyhez (51. ábra). A nyuszt táplálkozási niche-szélessége A táplálék változatosságából és a táplálék taxonok egymáshoz viszonyított kiegyenlített arányaiból adódóan mindkét élőhelyen hasonlóan széles volt a nyusztok táplálkozási niche-e (52. ábra). A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a táplálkozási nicheszélesség a téli-tavaszi időszakban 6,69, a nyári időszakban 5,35 és a Lankóci-erdőben 6,09, illetve 4,81 volt.