Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

76 NATURA SOMOGYIENSIS A Lankóci-erdőben élő nyuszt évszakonkénti tápláléka döntő részben kisemlősökből állt, melyek biomassza számítás szerinti aránya viszonylag szűk határok (69-80%) között mozgott (48. ábra és a 12. melléklet). A táplálékként legfontosabb erdei pocok, valamint az erdei élőhelyeket előnyben részesítő pelefélék és erdeiegér fajok mellett, a környező mezőgazdasági területeken élő mezei pocok és más Microtus fajok szerepe is jelentős volt. Mezei nyúl tavaszi időszakban fordult elő táplálékában (biomasszája 3%). A csülkös vadak fogyasztása minden évszakban alacsony (0,1-0,3%) szinten mozgott. A madarak a téli időszak kivételével kisebb arányban szerepeltek a nyuszt táplálékában, mint a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben (48. ábra és a 12. melléklet). Zömmel kistestü énekesmadarakat fogyasztott, de előfordult táplálékként mátyásmadár és harkály is. A nyuszt a tavaszi időszakban zsákmányolt tojást, melynek biomasszája a táplálékban 0,9%-ot tett ki. Hüllőket és kétéltüeket leggyakrabban télen fogyasztott. Ekkor a békák szerepe volt jelentősebb, míg tavasszal a hüllők (siklófélék és gyíkok) váltak fontosabb táplálékká (48. ábra és a 12. melléklet). Ősszel csak alacsony arányban, nyáron pedig nem szerepeltek a nyuszt étlapján. Halak mindössze télen fordultak elő táplálékként. A gerinctelenek gyakran szerepeltek a Lankóci-erdőben élő nyuszt táplálékában is (48. ábra és a 12. melléklet). Biomassza számítás szerinti arányuk viszont alacsony szinten mozgott (0,3-2%)), ősszel volt a legnagyobb arányú a fogyasztásuk. A főként rovarokból álló táplálék változatos képet mutatott, leggyakrabban futóbogarak és galacsinhajtó bogarak szerepeltek benne. A Lankóci-erdőben élő nyuszt táplálékában a növények szerepe lényegesen kisebb volt, mint a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben. Biomassza számítás szerinti arányuk nyáron 15%o és ősszel 25%> volt. A legfontosabb növényi táplálék télen a kökény és a csipkebogyó, tavasszal a vadon termő cseresznye, nyáron a körte és a szeder, ősszel a körte volt. A nyusztok nem fogyasztottak háziállatot. A két különböző erdei élőhelyen vizsgált nyusztok tápláléka statisztikailag nem tért el lényegesen sem a téli-tavaszi (P=0,454), sem a nyári-őszi (P=0,440) időszakban. Preferencia számítás A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a három éves időtartamban végzett kisemlős elevenfogó csapdázási adatokat évszakonként összevontam a preferencia számítás elvégzéséhez. A vizsgált terület kisemlős táplálék-forrásának alakulását a 17. ábra szemlélteti. A kisemlős táplálék-készlet A területen a kisemlős táplálékforrás mennyisége és faj összetétele az évszakok és az évek között is változott (49 ábra). Az őszi időszakban tapasztalt maximális biomassza, a tél során fokozatosan csökkent és tavasszal, a rágcsálók szaporodásának kezdetén érte el mélypontját. A vizsgált területen 1999-ben éltek a legnagyobb mennyiségben és létszámban kisemlösök. Az 1999/2000-es enyhe télnek köszönhetően, nagy arányú volt a téli túlélésük is. Ennek ellenére a 2000-es évben nem volt tapasztalható kiugróan magas kisemlős sűrűség (49. ábra). Az első időszakban az erdei pocok dominált a kisemlős életközösségben. A második időszakban az erdei pocok és az erdei egerek előfordulási gyakorisága közel megegyezett (49c. ábra). A harmadik időszakban az eredi egerek domináltak a potencionális kisemlős táplálékforrásban.