Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
4ÍINATURA SOMOGYIENSIS kedvezőtlen változások hatására a vidrák a rendelkezésre álló, egyébként másodlagosan fontos táplálékforrásból főként kétéltűeket, kisebb részben vízi rovarokat fogyasztottak. Eközben a hal - időszakosan - másodlagosan fontos táplálékká vált. A vizsgált területeken történő halgazdálkodásnál tapasztaltakhoz hasonlóan, egy skóciai vizsgálatban (WEBER 1990) télen és koratavasszal viszonylag nagy arányú kétéltű fogyasztást tapasztalt, mely szoros korrelációban (r = 0,86) állt a rendelkezésre álló táplálék csoport sűrűségével. Más élőhelyen viszont a vidra vízimadarakat és mezei nyulat fogyasztott jelentős mértékben (WISE et al. 1981). Külföldön végzett vizsgálatban a madarakat nyáron, az emlősöket egész évben másodlagosan fontos tápláléknak találták (SKARÉN 1993). Finnországi (SULKAVA 1996), valamint lengyelországi (HARNA 1993) megfigyelések szerint télen a vidra a befagyott tavakat övező területeken, az iszapban telelő kétéltűeket kereste meg és fogyasztotta előszeretettel. Az eredmények azt jelzik, hogy a halastavak körüli vizes élőhelyek (sasos, nádas, bokorfüzes, erdőfolt) a vidra számára lényeges táplálékszerző területnek minősülnek (KEMENES és DEMETER 1994), hiszen a vizsgálatok szerint fontos vidra táplálék-forrásokat rejtenek. Nem célszerű a tavak körzetében ezek megszűntetésére törekedni (nemcsak a vidra miatt). A vidrák halastavi gazdálkodás esetén is bejárják ezeket az élőhelyeket, ezáltal is mérséklődik a halállományban okozott kár. A vidra haltápláléka és a halkészlet közötti összefüggés Az eddig ismertetett eredmények elsősorban ökológiai és természetvédelmi szempontból lehetnek érdekesek. A halpreferencia vizsgálat viszont halgazdálkodási és kármegelőzési - de kapcsolódóan természetvédelmi - szempontból is lényeges. Az alábbiakban szereplő, a haltáplálék-készletre vonatkozó kétféle számítási mód szükségessége és alkalmazása magyarázatra szorul. A lehalászási eredmény alapján történt a halfajok, illetve azon belül a különböző korosztályok előfordulási gyakoriságának meghatározása. Ezt az egyedszám alapján kapott adatsort leggyakrabban nem követi a biomassza számításon alapuló adatsor. Ugyanis egy-egy halfaj nagy egyedszámban fordulhat elő, miközben biomasszája kicsi és fordítva. A korreláció-számításhoz a halkészlet százalékos relatív előfordulási gyakorisági adatai szükségesek, hiszen a vidra táplálék-összetételének vizsgálatakor ezzel megegyező számításmódú adatsort kapunk. A vidra halpreferenciájának értelmezéséhez viszont a biomassza adatok is fontosak. A különböző években a haltáplálék-készlet eltért biomassza- és előfordulási gyakorisági számítás alapján is, ezért az egymást követő éveket külön-külön is értékelni kellett. A Fonói tavon az első év lehalászási eredménye szerint (4. melléklet) a halbiomasszában a ponty (85%) dominált, emellett jelentős volt a telepített fogassüllő és a harcsa. Egyedszám alapján leggyakoribb a naphal volt (36,5%), de hasonló gyakorisággal fordult elő a ponty (34%o), valamint számottevő volt még a fogassüllő (28%) részaránya is. A vidra haltáplálékában, a táplálék-készletben legnagyobb gyakorisággal előforduló ponty (33%), valamint a naphal (25%) szerepelt, ugyanakkor süllő nem fordult elő. A tó haltáplálék-készlete és a vidra haltápláléka között fennálló korrelációs kapcsolat közepesen szoros volt [rp^+0,56, P<0,05]. A második évben (4. melléklet) a haltelepítési szerkezet - a többi évtől eltérően - fehér busa dominanciájú volt. A lehalászáskor mért biomasszában a fehér busa volt meghatározó (86%), ugyanakkor legnagyobb egyedszámban a kínai razbóra fordult elő (56,5%o). A vidra legfontosabb táplálékát is a razbóra (56%) és a naphal (19%) képezte, ugyanakkor a készletben való előfordulási aránynál lényegesen ritkábban fogyasztott fehér busát (1,3%) és pontyot (5%). A tó haltáplálék készlete és a vidra haltápláléka között fennálló korreláció szoros volt [r P =+0,87, P<0,001]. A harmadik és negyedik évben (4. és 5. melléklet) a tó halasítása elmaradt. A vidra táplálékában, több hónapban is más területről származó halfajok példányai fordultak elő,
