Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

30 NATURA SOMOGYIENSIS A táplálék-források felmérésének módszerei Az elsődlegesen fontos (domináns) táplálék-készletek felmérése a vidra halpreferenciájának, valamint egyes szárazföldi ragadozók kisemlős preferenciájának vizsgálata érdekében történt. A haltáplálék-készlet felmérése és csoportosítása A haltáplálék felmérése az év végi (novemberi) lehalászási eredmények alapján zajlott a Fonói tavon az I. és III. időszakban, valamint a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben. A Fonói tavon a II. időszakban a novemberi emelőhálós próbahalászattal becsült mennyiséget határoztam meg. A lehalászások végén apró lyukbőségű (lxl cm) hálóval történt a húzás a kínai razbóra és más tógazdasági szempontból kedvezőtlen megítélés alá eső halak számának alapos gyérítése érdekében. A lehalászási lista alapján a halfajok tömege szerinti százalékos gyakoriságból számoltam a haltáplálék-készlet biomasszáját. A fajonkénti egyedi haltömegekkel végzett számítás során kaptam az előfordulás szerinti százalékos relatív gyakoriságot, ami az egyes fajokhoz tartozó halak darabszámának arányát fejezi ki. A számítás módja a következő: a lehalászáskor mért halfaj (korosztály) bruttó súlya osztva az egyedi átlagos súllyal. A haltáplálék-készletben, illetve a vidra haltáplálékában előforduló halfajokat és korosztályokat minden évben azonos módon osztályoztam súlyuk és preferált előfordulásuk szerint (BERINKEY 1966; KEMENES és NECHAY 1990), referencia garatfog, koponyacsont és pikkelygyűjtemény felhasználásával. A halak súlykategóriái az alábbiak voltak: 1 - 50 g alatt, 2-50-100 g, 3 - 100-500 g, 4-500-1000 g, 5- 1000 g felett. A halfajok és korosztályok jellemző előfordulási régiója szerinti besorolás a vizsgált halastavak vízterében a következők szerint történt: P - partközeli; V - vízinövények között, elsősorban partközeli hínártársulásban; N - nyíltvízi; F - vízfenéki, vízfenék közeli vízrétegben. A Fonói tavon, a II. időszakban a tó vízzel való feltöltése nem történt meg, ezért a halak élőhelye alapján végzett preferencia számításban ez az időszak nem szerepel. A kisemlősök elevenfogó csapdázása és csoportosítása A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben 1998 április és 2001 február között végeztük egyetemi hallgatók közreműködésével a kisemlős készlet felmérését. Elevenfogó csapdázás módszerét alkalmaztuk (DEMETER és KOVÁCS 1991, CSORBA és PECSENYE 1997, HORVÁTH 1999). A mintavétel havonta illetve kéthavonta, összesen 26 periódusban zajlott. Periódusonként 4 éjszakára helyeztük ki a csapdákat. A mintavétel egy 10xl0-es és egy 7x7-es minta kvadrátban történt (85. ábra a mellékletben), összesen 149 db csapdával. A csapdaéjszakák száma 15496 volt. A csapdákkal lefedett mintaterület