Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

126 NATURA SOMOGYIENSIS lentős szerepet töltöttek be az elhullott nagyvadak is (gímszarvas, dámvad, őz, vaddisz­nó, mennyiségük aránya összesen 41%). Az egyéb táplálék taxonok, így a madarak, a hüllők, a kétéltűek, az ízeltlábúk és a növények nem játszottak fontos szerepet a táplál­kozásban; hal és háziállat nem fordult elő táplálékként. Az apróvad (mezeinyúl és fácán) predációja nem volt jelentős. A területen élő vörösróka táplálékában a kisemlősök rész­aránya 36%, az elhullott állatoké 49% volt (biomassza számítással). A sakál és a róka táplálék-összetétele nem tért el jelentősen, a niche-átfedése különösen a biomassza ada­tok alapján volt nagymértékű (72%). Az aranysakál hazai elterjedésének központjában élő egyedek táplálékában a kisemlősök elsődlegesen fontosak voltak (évszaktól függően mennyiségük aránya 83-97%), a fő táplálék a mezei pocok volt. Kisemlősök őszi eleven­fogó csapdázása alapján a sakál előnyben részesítette a mezei pockot (Ef= 0,33), továb­bá előfordulási gyakoriságuknál kisebb arányban fogyasztotta az erdei pockot és az erdeiegér fajokat (Ej= -0,59, -0,77). A csülkös vadak fogyasztása tavasz végén, nyáron emelkedett meg, azonban ekkor is csak másodlagosan fontos táplálékot jelentettek. A sa­kál niche-szélessége a kiemelkedően nagyarányú kisemlős fogyasztás miatt, évszaktól függetlenül alacsony volt, mely alapján a vizsgált élőhelyen kisemlős-specialista élet­mód voltjellemző rá. A területen élő vörösróka táplálékában szintén a kisemlősök do­mináltak (mennyiségük aránya 80-94%). A sakál és a vele életközösségben előforduló róka tápláléka nem tért el lényegesen, a niche-átfedés jelentős volt, évszaktól függően 76 és 95% között alakult. Élőhelytől és időszaktól függetlenül kiemelkedően nagymértékű hasonlóság tapasztal­ható a sakál és a róka táplálék-összetétele és táplálkozási szokásai között. Ugyanakkor különbség tapasztalható a sakál hazai elterjedésének peremén és központjában élő saká­lok között (hasonlóképp a két terület rókái között is). Ez azt jelzi, hogy az élőhelyi adott­ságok nagyban megszabják ezen predátorok táplálkozási szokásait. Mindkét faj jól tud alkalmazkodni az élőhely adta lehetőségekhez, miközben, jelentős arányú dögfogyasz­tás, vagy szélsőséges kisemlős fogyasztás is előfordulhat. A lakott területeket elkerülő sakál tápláléka lényegesen eltér a nagyragadozókétól, testmérete és vadászati stratégiája a farkas és a vörösróka között áll, de a rókához közelebb. A táplálék-összetétel, a préda mérete és élőhelye, a niche-szélesség és a niche-átfedés vizsgálat alapján megállapítha­tó, hogy a Magyarország déli területeire visszatelepült, közepes testméretű aranysakál hasonló ökológiai niche-t tölt be táplálkozási szempontból, mint a vörösróka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom