Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

124 NATURA SOMOGYIENSIS források (madarak, kétéltűek és hüllők) szerepe jelentős volt. A nyári időszakban részlegesen kiszáradó élőhelyeken, pl. a Lankóci-erdőben, egyes csatornákon és patakokon a kisemlősök és vízirovarok fogyasztása is fontossá vált, miközben a halak alárendelt szerepet játszottak a táplálkozásban. A különleges esetnek számító Tetves patakon élő vidra táplálékában nyáron a tízlábú rákok fogyasztása kiugróan nagy volt (mennyiségi arány 62%). A tavakon élő vidrák niche-e, a nagyobb arányú halfogyasztás miatt szűkebb volt, mint a Dráva-menti vizes élőhelyeken. A Petesmalmi tavakon, a Lankóci-erdőben és a Tetves patakon gyűjtött minták alapján vizsgáltam a vidra táplálékában a relatív előfordulási gyakoriság és a biomassza adatok közötti összefüggést. A taxononkénti adatok közötti Pearson korrelációs összefüggés az emlősöknél r = 0,92, (P<0,01), a madaraknál r = 0,80 (P<0,05), a hüllőknél és kétéltűeknél r = 0,93 (P<0,001), a halaknál r = 0,90 (P<0,001), a gerincteleneknél r= 0,88 (P<0,001) és a növényeknél r - -0,78 (P=0,066) volt. Az adatok azt jelzik, hogy a préda taxonok előfordulási gyakorisági adatai a táplálék mennyiségi viszonyait nagy megbízhatósággal reprezentálták. A hermelin legfontosabb táplálékát a kisemlősök, ezen belül is a pocokfélék alkották. A kisemlősök aránya télen volt a legnagyobb, majd a nyári-őszi időszakig fokozatosan csökkent. Ezzel együtt a madarak, valamint a rovarok szerepe nőtt a táplálkozásban, de előfordult hüllők és növények fogyasztása is. A lényegesen eltérő élőhelyeken, így a Fonói tó körzetében és a Lankóci-erdőben vizsgált hermelin táplálékának egyhangúsága ellenére a fő taxonok alapján táplálkozási niche-e széles volt. A préda taxonok száma 18, illetve 11, a növény taxonok száma 4, illetve 1 volt a fenti két élőhelyen. A hermelin zsákmányának többségét 15 és 50 g közötti súlyú fajok alkották. A préda fajok döntő többsége talajszinten élt, de jelentősek voltak a cserjék szintjén élők, valamint a táplálékában előfordultak vizes élőhelyhez kötődő fajok is. A hermelin táplálék-összetétele taxonómiailag nagy hasonlóságot mutatott a vele életközösséget alkotó rókához, valamint a préda súlya és jellemző élőhelye szempontjából a nyesthez és a nyuszthoz is. A nyest táplálékát mezőgazdasági és urbánus környezetben, a Fonói tó körzetében és Fonó község belterületén vizsgáltam. A különböző élőhelyeken élő egyedek gyakran közös táplálékforrást hasznosítottak, táplálkozási niche-átfedésük 78% volt. Mindkét területen jellemző volt, hogy táplálékukban a növények, főleg gyümölcsök domináltak (éves átlagban 34, illetve 31%, relatív gyakoriság adatok alapján). Ezek mellett a mezőgazdasági környezetben élő nyestnél a kisemlősök (20%), az urbánus egyedeknél a madarak voltak a legjelentősebb préda fajok (20%). A háziállatok (főként baromfifélék) fogyasztásában lényegesen különbség (4, illetve 15%) volt tapasztalható. A táplálkozási niche szegregálódásban közrejátszott, hogy a mezőgazdasági környezetben élő nyest gyakrabban fogyasztott kisebb súlyú és talajszinten élő, valamint jellemzően vadon élő prédát, ellentétben az urbánus nyesttel. A mezőgazdasági környezetben élő nyest tápláléka a többi kis- és közepes testméretű ragadozó faj táplálékához nagy hasonlóságot mutatott. A préda taxonok száma 55, illetve 35, a növény taxonok száma 17, illetve 19 volt a két területen. A nyuszt legfontosabb táplálékát a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben és a Lankóci-erdőben egyaránt a kisemlősök alkották, arányuk különösen téli és tavaszi időszakban volt nagy. A legfontosabb táplálék faj az erdei pocok volt, emellett az erdeiegér fajok fordultak elő nagy gyakorisággal. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a nyuszt az erdei pockot (E— 0,10) és a peleféléket (Ej= 0,16) kismértékben előnyben részesítette zsákmányszerzése során, az erdei egereket (Ej= -0,14), valamint a cickányféléket (Ej= -0,28) pedig az előfordulási gyakoriságuknál kisebb mértékben zsákmányol-