Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
114 NATURA SOMOGYIENSIS lüli nagymértékű ingadozása is (26. ábra). A második csoportba az időszakosan kiszáradó vagy alacsony vízhozamú, de alkalmilag jelentős hal-, vagy kétéltű-forrással jellemezhető élőhelyek tartoznak. A harmadik csoportba a bőséges haltáplálék készlettel rendelkező élőhelyek: a Dráva folyó, a holtágak és tavak tartoznak, ezek többsége horgászati, vagy halászati hasznosítás alatt is áll. Ragadozók interspecifikus kapcsolatai A szárazföldi ragadozó fajok táplálékának változatossága és niche-szélessége A szárazföldi ragadozó emlősök táplálékspektrumában nagy különbségek tapasztalhatók. A vizsgált fajok között legkisebb testméretű a hermelin tápláléklistája egyben a legrövidebb. A Fonói tó körzetében élő hermelin 18 préda- és 4 növény-, a Lankócierdőben mindössze 11 préda- és 1 növény taxonba tartozó táplálékot fogyasztott. A közepes testméretű fajok tápláléka lényegesen változatosabbnak bizonyult. A nyest sokféle táplálékot fogyasztott, így a mezőgazdasági környezetben élő 55 zsákmány- és 17 növény-, az urbánus nyest 35 zsákmány- és 19 növény taxont. Az erdőlakó nyuszt táplálékspektruma is széles: a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben 62 zsákmány- és 11 növény-, a Lankóci-erdőben 49 zsákmány- és 8 növény taxon fordult elő. A borz tápláléka élőhelytől függően kevesebb, vagy több táplálékféleséget tartalmazott. Mezőgazdasági területen mindössze 25 zsákmány- és 6 növény-, erdei élőhelyen viszont 47 prédaés 11 növény taxon fordult elő táplálékként. A vörösróka kapcsán vizsgált területek közül csak azokat sorolom fel, melyekről egész évre vonatkozó adatok álltak rendelkezésre. A mezőgazdasági területeken élő rókák táplálék taxonjainak száma nagy hasonlóságot mutatott, így a Fonói tó körzetében 42 zsákmány- és 12 növény-, a Kétújfalu körzetében élőnél 40 zsákmány- és 10 növény taxon szerepelt. Az erdei környezetben élő rókák tápláléklistáján az előzőeknél általában több taxon fordult elő, így a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben 66 zsákmány- és 15 növény-, a Lankóci-erdőben pedig 47 zsákmány- és 8 növény taxon. A vizsgált legnagyobb testű faj az arany sakál. A Kétújfalu körzetében egész évben vizsgált sakál tápláléka fajokban gazdag, 45 zsákmány- és 9 növény taxon fordult elő étlapján. E tekintetben a sakál hasonlónak bizonyult a mezőgazdasági területeken élő rókához. Az egy mintára jutó taxonok száma is érdekesen alakult (10.-16. melléklet). A hermelin tápláléka egyhangú, mert az k/n értéke téli és tavaszi időszakban alig több egynél (1,1-1,3), de nyáron és ősszel sem tapasztalható kiugróan magas érték (1,4, illetve 1,7). Ezzel szemben a mezőgazdasági környezetben élő nyest aktuális tápláléka változatosabb, éves átlagban értéke 2,0, az urbánus nyeste 3,1. A nyusztnál az egy mintára jutó taxonok száma a nyesthez hasonló (1,9-2,7). A borznál viszont ennél magasabb értékek tapasztalhatók, így a Fonói tó körzetében 2,9 és 4,3, a tájvédelmi körzetben pedig 3,9 és 7,0 között alakult az aktuális táplálék változatosságának mérőszáma. A vörösróka tápláléka e tekintetben a nyesthez, illetve a nyuszihoz hasonló, az egy mintára jutó taxonok száma 1,8 és 3,2 között mozgott. Az aranysakálnál ez az érték lényegesen kiegyenlítettebb és nagyobb is volt (3,4-3,8), mint a rókánál. Ez azonban abból adódott, hogy egyegy hullatékban akár 8-10 rágcsáló példány is előfordulhatott, míg a rókánál a számítás alapját képező minimális egyedszám gyakran mindössze egy volt. A vizsgált fajok többségének tápláléka általában tavasszal és nyáron vált változatosabbá.
