Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
10 NATURA SOMOGYIENSIS zeti sérülékenységük, biológiailag sokszínűek és tájképi értékük is kiemelkedő. A területekjelentős részén halgazdálkodás folyik, ahol a felmerülő konfliktusok nem kezelhetők objektív ismeretek nélkül. A védett hermelin {Mustela erminea Linnaeus, 1758) táplálkozási kapcsolatai a vizsgált fajok közül nemzetközi viszonylatban a legkevésbé ismertek, a hazai populációk életmódjáról igen hiányosak az ismeretek. Az idényben vadászható nyest {Martes foina Erxleben, 1777) a nagy kiterjedésű, öszszefüggő erdőségek kivételével gyakorlatilag mindenféle élőhelyen előfordulhat. A rókához hasonlóan urbanizálódásra képes faj. Életmódját külföldön meglehetősen részletesen tanulmányozták. A védett nyuszt {Martes martes Linnaeus, 1758) tipikus erdei ragadozó. Madárfogyasztása miatt státuszát vitatják, annak ellenére, hogy életmódját hazai élőhelyi feltételek mellett nem kutatták. A védett fajok listáján a 200l-es évtől már nem szereplő, idényben vadászható borz {Mêles meles Linnaeus, 1758), az utóbbi években elterjedőben van (SZEMETHY és HELTAI 1996, SZEMETHY et al. 1998, 2000). Annak ellenére, hogy táplálkozási szokásait nálunk korábban nem kutatták részletesen, mezőgazdasági és vadgazdálkodásban betöltött szerepe vitatott. A vizsgált fajok között a vadászható vörösróka {Vulpes vulpes Linnaeus, 1758) hazai és nemzetközi viszonylatban is a legjobban ismert ragadozó. Vadgazdálkodási és közegészségügyi szempontból egyaránt jelentős. Napjainkban a rókaállomány gyorsan emelkedik, mely csak részben függ össze a veszettség elleni immunizálási tevékenységgel (HELTAI et al. 2000c, SZEMETHY et al. 1998). A róka gyakori előfordulása számos kérdést vet fel, például az apróvad gazdálkodás, az állatról emberre terjedő betegségek, a háziállatok predációja, vagy a ragadozó életközösség fajaira gyakorolt hatás (interspecifikus kompetíció) területén. Az aranysakál {Canis aureus Linnaeus, 1758) Vörös Könyves fajunk (RAKONCZAY 1989), az elmúlt száz év alatti ritka előfordulása miatt kipusztultnak minősült és szinte feledésbe merült. Bár vadgazdálkodási szempontból jelentős predator, a visszatelepült állományok életmódja Közép-Európában ismeretlen, a fajt csak Ázsiában, Afrikában és Dél-Európában, lényegesen eltérő környezeti feltételek mellett tanulmányozták. Az állományának monitorozása, a vadállományra gyakorolt hatásának vizsgálata kiemelt érdeklődésre tart számot. A könyvben terjedelmi okok miatt eltekintettem a fajok részletes morfológiai, elterjedési, szaporodásbiológiai leírásától, ezek az ismeretek monográfiákban (LLOYD 1981, MASON és MACDONALD 1986, GITTLEMAN et al. 1989, KRUUK 1989, BUSKIRK et al. 1994, KRUUK 1995, NEAL és CHEESEMAN 1996, JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998, MITCHELL-JONES et al. 1999, FARAGÓ 2002) és cikkekben általában megtalálhatók. A hazai ragadozó emlős fajok elterjedését és állományváltozását az elmúlt 15 évben végzett kérdőíves felmérések elemzése alapján HELTAI (2002) dolgozta fel. Részletes magyar nyelvű, tudományos igényű, több tudományterület ismereteit is magába foglaló áttekintő mű azonban máig sem készült ragadozóinkról. Jelen kötetben a végzett vizsgálatok jellege miatt elsősorban csak egy szűk terület, a ragadozó és zsákmánya közötti kapcsolatok kis szeletének bemutatására szorítkozhattam. Az áttekintés érdekében a Magyarországon (is) előforduló ragadozó fajok életmódjának főbb jellemzőit egy összefoglaló táblázat (1. melléklet) tartalmazza. E kötetben az elmúlt tíz évben - 1991 és 2001 közötti időszakban - végzett táplálkozás-ökológiai kutatásaink eredményeit foglaltam össze. Az itt szereplő vizsgálatok a Dél-Dunántúlon, nagyrészt Somogy megyében zajlottak, de ezek mellett tömören a korábbi hazai, valamint a külföldi kutatásokat is bemutatom. Az eredmények többségét főként külföldi cikkekben, társszerzőkkel már közöltük, vagy jelenleg folyik megjelente-
