Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)

Héra Zoltán: Újabb adatok Somogy megye puhatestű (Mollusca) faunájának ismeretéhez - New data to the Mollusc fauna of Somogy county

24 NATURA SOMOGYIENSIS medence molluszka faunájának ismertetésekor ekként említi a légrádi lelőhelyet: ,A Duna jobboldali mellékvizeiben sokkal gyakoribb, így nevezetesen a Szávában és ennek mellékvizeiben, s bizonyára messzebb elterjedt a Drávában és a Murában is, bár biztos adatunk a Drávából csak Légrádról, a Murából pedig Kakonyáról van (DUDICH)" (Soós, 1943). Légrád őrtilossal átellenben a folyó jobb partján terül el, ma Horvátországhoz tartozik. A 90-es évek Dráva-kutatása során a faj élő egyedei nem kerültek elő a folyó magyarországi szakaszáról (VARGA, 1995). 1997-ben azonban Drávasztárán egyetlen héj felbukkan az uszadékban (VARGA & UHERKOVICH, 1998). A Duna-Dráva Nemzeti Park által koordinált Dráva-biomonitoring vizsgálatok során a puhatestűek monitorozásának egyik mintavételi pontjául az őrtilos vasútállomás melletti partszakaszát választottam. Ez a hely a Mura torkolati pontja, így a bal parton még több kilométer hosszan a Mura vize áramlik a Drávában. 2001. X. 31-én a Dráva rendkívül alacsony vízállása mellett a kikötő védőkövezésén mintegy 1000 példány volt megfigyelhető, 150-200 egyed/m

2 sűrűséggel! Az állatok között aduit és juvenilis egyedek is előfordultak, többségükben feketén bekérgezett héjjal. Mivel a mintavételi ponton az év során teleszkópos nyélre szerelt hálóval nem sikerült egyetlen példányt sem fellelnem ebből a vízmélységből, így felmerül a gyanú, hogy a populáció friss megtelepedését sikerült kimutatni. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy 2002. I. 01-én egyetlen állat sem volt megfigyelhető ugyanitt, pedig a vízállás továbbra is szokatlanul alacsony volt, míg 2001. I. 25-én itt ismét nem, ám 200 méterrel lejjebb a partvédő kövezésen ismét jelen volt a faj. Az alacsony vízállásnak köszönhetően a kövezés és a meder egyes pontjai szárazra kerültek, így a fagyos aljzaton milliószámra feketéllő, felnyílt Dreissena polymorpha (Pallas, 1771) héjak között frissen elpusztult, ETI létállapotú (DOMOKOS, 1995) Theodoxus danubialis, Psedanodonta complanata (Rossmässler, 1835), valamint Amphimelania holandri (Pfeiffer, 1828) egyedeket sikerült begyűjteni. Utóbbiak szintén védett fajok. Megjegyzendő körülmény, hogy e csigafajok héjai morfológiai okok miatt csak ritkán találhatók meg az uszadékokban, az élő állatok pedig nagy erővel tapadnak a szilárd aljzathoz, így a hálóhúzással való gyűjtés sem feltétlenül sikeres. Az Amphimelania holandri ez idáig csak Bélavár - Bolhó térségéből volt ismert, így őrtilosi felbukkanása új adat, s bár koránt sem meglepő, de örvendetes tény amiatt, hogy az esetleg megépítésre kerülő Novo Virje-i erőmű tervezett vízduzzasztása feletti ponton él, így itteni állománya kevésbé veszélyeztetett, mint a Vízvár térségében élő, jóval nagyobb populációi. 1. táblázat: A kagylófajok megoszlása a vízvári Dráva-hordalékban sorszám Kagylófajok héjszám = egyedszám gyakoriság sorszám Kagylófajok aduit juvenilis összesen gyakoriság 1. Dreissena polymorpha (Pallas, 1771) 517 319 836 83,8 2. Anodonta anatina (Linnaeus, 1758) 10 7 17 1,7 3. Anodonta cygnea (Linnaeus, 1758) 8 2 10 1 4. Pseudanodonta complanata (Rossmässler, 1835 3 5 8 0,8 5. Unió crassus Philipsson, 1788 1 0 1 0,1 6. Unió pictorum (Linnaeus, 1758) 25 57 82 8,2 7. Unió tumidus Philipsson, 1788 2 0 2 0,2 8. Pisidium caser tanúm (Poli, 1791) 2 0 2 0,2 9. Sphaerium corneum (Linnaeus, 1758) 2 1 3 0,3 10. Sphaerium rivicola (Lamarck, 1818) 8 29 37 3,7 Összesen: 578 420 998 100