Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)

Purger J. Jenő: A Somogyszob, Hajmás és Kálmáncsa közötti térség kisemlős faunája, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján - Small mammal fauna of the region between Somogyszob, Hajmás and Kálmáncsa based on barn owl Tyto alba (Scopoli, 1769) pellet analysis

100 NATURA SOMOGYIENSIS Anyag és módszerek A kisemlős fauna felméréséhez gyöngybagoly köpetek begyűjtésének és vizsgálatá­nak módszerét alkalmaztuk (SCHMIDT 1967, MIKUSKA et al. 1979). A módszer lényege, hogy a baglyok költő és pihenőhelyein rendszerint nagymennyiségű köpet gyűjthető. A köpetekben, épségben megmaradt koponyák, állkapcsok, illetve fogak alapján az egyes emlősfajok jól elkülöníthetők egymástól. A kapott eredmények pedig visszatükrözik a környék kisemlős faunját (SCHMIDT 1967). A köpetek begyűjtését a 10x10 km-es UTM rendszerű hálótérkép tíz négyzetének (ill. mezőjének) megfelelő területen (1. ábra), 31 lelőhelyen végeztük 1993 és 2000 között (1. táblázat). Mivel egyes lelőhelyeken többször is gyűjtöttünk, így a 31 lelőhelyről ösz­szesen 40 mintát (2429 köpetet) dolgoztunk fel (1. táblázat). A vizsgált terület bejárását, valamint a köpetek gyűjtését Bécsy László (BL), Fenyősi László (FL), Horváth Zoltán (HZ), Mezei Ervin (ME), Nagy Tibor (NT), Pintér András (PA), Purger Jenő (PJ), Rozner György (RGY), Stix József (SJ) és a Gyöngybagolyvé­delmi Alapítvány (GYA) munkatársai végezték (1. táblázat). A köpetek túlnyomó részének korát nem lehetett biztosan meghatározni. Csak az egész köpeteket gyűjtöttük be és dolgoztuk fel. Szétbontásukat száraz technikával vé­geztük (SCHMIDT 1967, MIKUSKA et al. 1979). A kisemlősök meghatározása csonttani bélyegek alapján történt (Ács 1985, KRYSTUFEK 1985, 1991, MÄRZ 1972, NIETHAMMER & KRAPP 1978,1982, 1990, SCHMIDT 1967, ÚJHELYI 1989, ZÖRÉNYI 1990, YALDEN 1977, YALDEN & MORRIS 1990). A Sylvaemus szubgénuszba tartozó fajok meghatározásánál TVRTKOVIĈ (1979) módszerét követtük, és a sérülések és hiányosságok miatt meghatá­rozhatatlan példányok, mint Apodemus sp. szerepelnek a táblázatokban (2a., 2b., 2c, 2d., 3. táblázat). A Neomys génuszba tartozó két faj, a közönséges vízicickány (Neomys fodiens) és a Miller-vízicickány {Neomys anomalus) meghatártozását TVRTKOVIĈ et al. 1 ábra: A vizsgált terület elhelyezkedése Magyarország UTM rendszerű hálótérképén Figure 1: Situation of the investigated area on the UTM grid map of Hungary

Next

/
Oldalképek
Tartalom