Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

6 NATURA SOMOGYIENSIS BEVEZETÉS Somogyszobon születtem és éltem 18 éves koromig. Már ekkor sok történetet hallottam az ingoványos Balátáról és a keresztes viperák marásairól. Beszéltek az emberek egy tanárról is, aid az '50-es években, az erdei munkásokéhoz hasonló ruhában járva, évekig kutatta a lápot és környékét. Először 1961 tavaszán jártam itt PlTONYÁK JÓZSEF volt osztálytársam kíséretében. Később, az Alföldre kerülve mindig különös érzés vett rajtam erőt, amikor hazafelé utazva a vonat áthaladt a dimbes-dombos somogyi tájon. A jogi egyetem elvégzése után, a '70-es évek középen egyre inkább érdekelni kezdtek a növények, majd a madarak. így jutottam el Szegeden, 1976 őszén MARIÁN MIKLÓSHOZ, aki akkor a Magyar Madártani Egyesület Szegedi Csoportjának és a TIT Csongrád Megyei Szervezete Madártani és Természetvédelmi Szakkörének elnöke volt. Első beszélgetésünkkor kiderült, hogy a Baláta közelében nőttem föl és ő az a tanárember, aid először kutatta és írta le e terület gerinces állatvilágát. Irányítása alatt, a fenti két szervezet keretében ismerkedtem meg az ornitológiával, és ösztönzésére készítek ma is mindig jegyzeteket a madártani megfigyelésekről, rögzítve a terület növénytani és egyéb állattani értékeit is. 1977 nyarán jutottam be először ladikkal, egyedül a tóra. Egy madárparadicsom kellős közepére kerültem. Eletem végéig emlékezni fogok arra a nyüzsgő madáréletre és a csodálatos hangulatra. Olyan szerencsém volt, hogy a terület egyik legjobb madaras időszakában jártam itt először madarászként. Az élmény felejthetetlenségét erősíti az is, hogy a megfigyelés végén másfél óráig kerestem kétségbeesetten, a víz szélére sodródott úszószigetek között, a kijáratot, időnként elvesztve minden reményt. Szabadságom jelentős részét Somogyszobon töltöttem szüleim házában, és amikor csak lehetett mentem a Balátára. Ahogy a fiaim nőni kezdtek, ők is gyakran elkísértek. Egy jellemző momentum, az áprilisi varangylakodalmat csodáltuk fiaimmal a sásréten, amikor az egyikük melletti zsombékon észrevettem az első keresztes viperát, amint napozott. 1977. és 2000. között összesen 152 napot töltöttem megfigyeléssel a lápon. Az év minden szakában, de legtöbbször tavasszal és nyáron, legkevesebbszer télen jártam ott. Általában a nappalokat töltöttem itt, de pár alkalommal éjszaka is ldnt aludtam. Közben tartottam a kapcsolatot az itt dolgozó vadászokkal, erdészekkel, PITONYÁK JÓZSEFFEL, FEHÉR LAJOSSAL, SASHALMI MIKLÓSSAL, VARGA LÁSZLÓVAL, akik az érdekesebb megfigyelésekről folyamatosan tájékoztattak. TÖMÖSVÁRY TIBOR zoológussal és PUSKÁS LAJOSSAL közös bejárást is