Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

42 NATURA SOMOGYTENSIS Darázsölyv - Pernis apivorus (Linnaeus, 1758) A védett területen nem, de annak tágabb környezetében alkalmanként fészkel. 10 alkalommal láttam 1982. és 1998. közötti években május-augusztus táján. 1994. 06. 5-én öt példányt láttam. Ez volt a legnagyobb megfigyelt példányszám. 1982. 07. 6-án egerészölyvet kergetett. 1986. 07. 17. és 25. között rendszeresen láttam a láp déli végében 1 öreg és 1 fiatal példányt. (A fiatal faroktövén elöl egy kb. 2 cm széles fehér csík húzódott keresztben. Július 25-én TÖMÖSVÁRY TIBORRAL közösen figyeltük meg). 1987. 05. 16-án egy nászrepülést bemutató példányt láttam. 1987. 07. 22-én füsti fecske kergette az egyik példányt. Néhány alkalommal láttam a földön, valószínűleg a darázsfészkeket dézsmálta. Fokozottan védett, eszmei értéke: 100 000 Ft. Barna kánya - Milvus migrans (Boddaert, 1783) Egyetlen alkalommal figyeltem meg a védett területen 1987. július 22-én 1 példányt. Bolhás és Somogyszob határában rendszeresen láttunk barna kányát. Somogycsicsón is megfigyeltem a halastó környékén. Tehát valószínűleg a Balátán is gyakrabban megjelenik. Fokozottan védett, eszmei értéke: 250 000 Ft. Rétisas - Haliaeetus albicüla (Linnaeus, 1758) A '70-es és '80-as években a terület legféltettebb madara volt az itt költő pár. 1977-től 1982-ig a madármegfigyelő toronnyal szemben, a nyugati oldalon, az égerlápon egy égerfán költöttek, mintegy 13 méter magasan. A fát, dőlése miatt, sodronnyal rögzítették a szomszéd fához. A szóbeli közlések szerint évente egy fiókát sikerült a párnak kiröptetnie. 1982-ig a toronyból is rá lehetett látni a fészekre, és meg lehetett figyelni a kotló rétisast. 1982-ben egy nagy vihar megrongálta a fészket is. 1982. 07. 22-én a fészek fele már a földön volt. Ekkor ezt a fészket el is hagyták. A Magyar Madártani Egyesület Somogy Megyei Csoportja 1983-ban a régi fészek környékén műfészket helyezett lei egy kőrisfára. A fészket a sasok nem foglalták el, de néha a környékén tartózkodtak. 1983-tól a terület északi végében 20 méter magasan egy tölgyfa elágazásában raktak fészket, és 1986-ig költöttek itt. Azóta már csak a távolabbi erdőrészekben fészkelnek. TOLDI MIKLÓS közlése szerint 1984-ben 2, 1985-ben 1 fiókát röpített a pár. Ebben az időszakban gyakran láttam őket, amikor vízimadarakat igyekeztek zsákmányolni. Mindkét fészek alatt találtam üres mocsári teknős páncélokat (erős csőrével a páncélból is kivéste azok húsát). 1985. 07. 17-én a fészek galylyai közt sisegő füzike bujkált. 1986. 04. 5-én mezei verebek fészkeltek a sasfészek oldalában. A rétisasok a fészkelés megszűnése óta is rendszeresen idejárnak táplálkozni. 1999. 04. 23-án a terület nyugati oldala fölött figyeltem meg 2 példány légicsatáját. Egymás felé repülve, lábaikkal összecsaptak. A legmagasabb megfi-