Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

KASZA F. És MARIÁN M.: A BALÁTA-LÁP ÉS GERINCES ÁLLATVILÁGA 23 a láp különböző részein. 1994-től, a magas vízállás miatt folyamatosan kiszáradnak. A fűzláp egy része az 1960-as évektől kezdődően tőzegmohás fűzláppá {Calamagrosti-Salicetum cinereae sphagnetosum) alakult, ami BORHIDI (1990) szerint a savasodás és a természetes lápi feltöltődés következménye. Két tőzegmohafaj, a Sphagnum palustre és a Sphagnum subsecundum megjelenéséről tudunk. Ebben az asszociációban él a tőzegeper (Comarum palustre) és az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa). „Ma ez a társulás képviseli a tó természetesség, és természetvédelmi szempontból legértékesebb biotópjait" írja BORHIDI (1990). A keleti és a nyugati oldalon nagy kiterjedésű zsombékosok (Caricetum elatae) húzódnak a sekély vízben. Uralkodófaj a sok ezer zsombékot alkotó zsombéksás (Carex elata). Köztük él a védett tóalma (Ludwigia palustris) és lápi békabuzogány (Sparganium minimum). A zsombékos víz felöli szegélyén tenyészik a harmatkása (Glycerium maxima), amelynek termését a kacsák fogyasztják. Egyes helyeken a zsombékosok sásrétté alakultak. Itt a sás és a lápi nádtippan (Calamagrostis neglecta) olykor 2 méter magasra is megnő. A sásréten találta meg 1998-ban KASZA FERENC a nádi boglárkát (Ranunculus lingua). A száraz években a sásréten nagy mennyiségben nő a mezei és mocsári aszat (Cirsium arvense és Cirsium palustre). A megfigyelő torony előtti zsombékos egy részén, az 1970-es évek elején, talaj egyengetés után enyveséger csemetekertet létesítettek. Mintegy három évig működött az ültetvény, amikor is a beállott magas vízállás megszüntette a csemetekertet: a sás visszafoglalta a területet. A mélyebb részeken már hatalmas nádasok (Scirpo-Phragmitetum) és gyékényesek (Scirpo Phragmitetum typhetosum) következnek, a vízi madarak sokaságának nyújtva menedéket. Itt fészkelnek a vörös gémek meg a különböző nádimadárfajok. A nádasok és a gyékényesek területe a vízjárással változik. Az 1970-es évek végén a magas vízállás miatt e növénytársulások visszaszorultak, majd 1984től a megindult vízszintcsökkenéssel terjeszkedni kezdtek (1986 őszén a nád egyes helyeken 2,5-3 m magasra nőtt). 1997-től újra csökkenni kezdett a nádasok területe. Az 1998-1999-es években, a megemelkedett vízszint következtében a gyékényesek területcsökkenése is megindult. A nádasokban él a fokozottan védett szíveslevelű hídőr (Caldesia parnassifolia). E növény 2000 nyarán jelent meg a sásréten, ekkor KASZA FERENC 224 tövet számlált. A láp északi részén a nádszálak tövén hatalmas mohatömegek nőnek. Itt lehet találni a békalencse mohát is (Ricciocarpus natans). A nyíltvizek 2-2,5 m, egyes, magas vízállásoknál 5-6 m mély vizében sokféle hínártársulás növényei élnek. Közülük csak néhány jellemzőt, vagy különös ritkaságot említünk. A víztükör déli szakaszán nagy kiterjedésű sulymost (Trapaetum natantis) találunk. Ebben szinte összefüggő leplet alkot a súlyom (Trapa natans), amely egyik okozója a meder gyors feltöltődésének (BORHIDI 1990). Tartós hínártársulást alkot a vidrakeserűfű (Polygonum amphibium) és az úszó békaszőlő