Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

16 NATURA SOMOGYIENSIS A BALÁTA KIALAKULÁSA ÉS TERMÉSZETI VISZONYAI A 174 hektár területet kitevő Baláta-tó természetvédelmi terület Somogy nyugati részén, Szenta község határában Somogyszobtól északnyugatra 9 km-re fekszik (1. ábra). A szelíden hullámos, itt-ott még futóhomokos, erdős vidék mélyén fekvő Baláta őslápja a történelem előtti idők hírmondója. Híven tükrözi az ősi berkes, mocsaras déldunántúli viszonyokat. Neve (GOMBÓCZ Z. és MELICH J. szerint) a szláv „blato" = tó, mocsár szóból keletkezett. Keletkezéséről (LÓCZY L. és TIMKÓ I. szerint) röviden a következőket kell tudnunk: Somogy nyugati középső része - Belső-Somogy - széles deflációs síkság. Felülete jégkorszaki eredetű homokbuckákkal fedett. Tengerszint feletti magassága 130-160 m között ingadozik. A homok mészben szegény, ún, savanyú homok. Hasonlót hazánk területén csak a Nyírségben találunk. A buckákat néhány helyen subaerikus agyagfoltok takarták. Néhol ez az agyag, a víz és szél munkájának következtében, a buckák közötti mélyedésben halmozódott fel. Ahol elég vastag réteget alkotott ahhoz, hogy a víz leszivárgását meggátolja, felette összegyűlt a talajvíz. így tavak, mocsarak keletkeztek. Az ilyen módon kialakult tavak közül a legnagyobbak egyike a Baláta-tó. A tó lassanként elmocsarasodott, ellaposodott. Ma már lefolyása sincs. Környéke mocsaras részeinek (Kanizsa-berek, Kampa-berek) fölösleges vízét a Patihidárok (patak) vezeti le a Balatonba. Ez mutatja, hogy valamikor a Baláta-tó is a Balaton vízgyűjtőterületéhez tartozott. A láp vízmennyisége, különösen az utolsó százötven év alatt, erősen csökkent, mert a környéken ásott csatornák a talajvizet elvezetik, pedig a láp csak a benne meggyűlő talajvízből és a csapadékból táplálkozik. Az évezredek előtti tóból lassanként mocsár, majd láp lett, de ma már a láp is pusztulóban van. Az erdő viszont előretör, és lassan meghódítja a víz világát (6. ábra). A Baláta növény- és állatvilágának fennmaradása szempontjából elsőrendű fontosságú a tó vízjárása. A vízellátás a csapadék és a talajvíz mennyiségétől függ. A vízszint magassága tehát aszerint változik, hogy száraz, vagy csapadékos esztendők járnak-e. Átlagos időjárási viszonyok között a vízmélység 2-3 m. Erősen csapadékos esztendők után 5-6 m is lehet. A főmeder ilyenkor is csak néhány métert terjeszkedik horizontális irányban. A Baláta környékén lakó idős emberek emlékezete szerint 191 l-l912-ben a tó egész medrét kitöltötte a víz. 1928-ban és az 1940-es években ugyancsak magas volt a vízállás. 1929-ben sekély levezetőcsatornát ástak, amely a tó nyu-