Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Jubileumi írások - Banicz László: Barcs -Harminc esztendő

Barcs Nagyközség Közös Tanácsa a 17/1978/VI. 19./ sz. határozatában városi cím adományozását - és Drávaszentes, illetve Somogytarnóca Barcshoz történő csatolását - kérte a Népköztársaság Elnöki Tanácsától. A kérés meghallgatásra találtatott: a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 19/1978. számú határozata Barcsot 1978. december 31. napjával a magyar városok rangos sorába emelte, a 20/1978. számú határozatával egyben kimondta Drávaszentes és Somogytarnóca Barccsal történő egyesítését. A várossá avatási ünnepség elnöksége Barcs egy olyan időszakban kapta meg a városi címet mikor egyre érezhetőbbé vált, hogy az ország gazdasága problémákkal küszködik. Ez természetesen kihatott az ifjú város fejlődésére is. A közel két évtizedes fejlesztések ellenére - csak 1968-tól 1179 új lakás, 14 km aszfaltút, 27 km vízvezeték, 11,2 km csatorna, 19 km gázvezeték épült, a lakosság társadalmi munkában épített 36 km járdát - Barcs jó néhány területen továbbra is jelentősen lemaradt a kisvárosi átlaghoz képest. A kommunális hálózat kiépítése, bővítése ugyan az anyagi lehetőségeknek megfelelően haladt, volt azonban néhány neuralgikus pont. Ezek közé tartozott a városkörnyéki közlekedés, a hírközlési és postai, illetve a kereskedelemi és vendéglátási szolgáltatás. A közlekedés fejlesztése tekintetében a legfontosabb feladatnak a Barcs-Középrigóc-Szulok összekötő út és a városi autóbusz-pályaudvar megépítését tartották a