Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (II. rész)

1896-ban a somogyvári Széchényi-családhoz került házikáplánnak, majd a barcsi plébánosi állás megüresedésével 1901-ben saját kérésére Barcsra helyezték. A helyi közvélemény lelkesen fogadta, nagy várakozással tekintettek működése elé.

43 Ebben a későbbiekben némileg csalódniuk kellett. Az új plébános keveset törődött a tatarozásra szoruló templom és a roskatag plébánia renoválásával, de a hitélet terén is bőven lett volna tennivaló. A nótaszerzés és az üzleti élet töltötte ki ideje jelentős részét. Számos helyi bank és cég részvényese, sőt igazgatósági tagja volt, emiek ellenére szűkmarkúnak ismerték. Működését illetően az indulatok akkor szabadultak el igazán, amikor 1904-ben az addig kéthetenként tartott német nyelvű miséket havi egy alkalomra korlátozta. Indokként a német anyanyelvű hívők számának csökkenését hozta fel, valójában azonban az „idegen" anyanyelvűek kirekesztése volt a cél. Válaszul mintegy 300 német anyanyelvű katolikus hívő az evangélikus hitre tért át, akiket csak évek múltán sikerült visszacsábítania a katolikus közösségbe. A Barcson elterjedt szóbeszéd szerint Huber Gyula e „magyarító" tevékenysége jutalmául kapta a kormányfőtanácsosi címet, és az ezzel járó „Méltóságos úr" titulust. Huber Gyula apátplébános ' „Uj plébánosunk megérkezésééin: Barcs és Vidéke. 1901. jan. 20. 208