Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)
Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968
sajtó, a szabad választások, a piacorientált gazdaság felé tett lépésekben Moszkva halálos veszélyt látott. " Moszkva szemszögéből vizsgálva a dolgokat, tehát egyértelmű, hogy mi késztette beavatkozásra a „Nagy Testvért". Amint arra számítani lehetett, az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonnal elítélte az akciót és határozatban követelte a megszállók távozását, de természetesen Moszkva megvétózta mindezt, ami újfent bizonyítékát adta az ENSZ BT számos esetben megnyilvánuló sóhivatal jellegének. Azzal, hogy Magyarország tevőlegesen is részt vállalt az intervencióban, viszont csak romlott a kádári vezetés '56 leverését követően amúgy is lassan javuló nemzetközi megítélése. Ráadásul a nagyszámú csehszlovákiai magyarsághoz némileg humánusabban viszonyuló Dubceket a VSZ öt államának közös akciója arra a Husákra cserélte le, aki hungarofób sovinisztaként már a benesi dekrétumok kiadásának idején is bizonyította, hogy miként viszonyul a felvidéki magyarsághoz. Kádár megpróbálta a közvetítést Moszkva és Prága között, megkísérelte jobb belátásra bírni Dubcekéket, de erőfeszítései rendre eredménytelenek maradtak. A csehszlovák vezetőket folyamatosan óvatosságra intette, a prágai fejleményeket egyre aggodalmasabban szemlélő kommunista blokk szigorú fellépést sürgető moszkvai, NDK-s és bolgár elvtársi vezetőit pedig nagyobb türelemre kérte. Végig hangoztatta, hogy a kialakult válságot politikai s nem pedig katonai eszközökkel kell megoldani. A keletnémet Walter Ulbricht, a bolgár Tódor Zsivkov és a lengyel Wladislav Gomulka ugyan más-más okból, de kezdetektől ellenszenvvel figyelték a kibontakozó demokratizálódási folyamatot, így Kádár nem sokat tudott náluk elérni. A legmilitánsabb álláspontot a bolgár Zsivkov képviselte, mondván, hogy a háború elkerülhetetlen, az ellenforradalmat pedig minden eszközzel le kell verni. 6 A végső döntés idején persze Kádár is a Szovjetunió iránti lojalitást választotta. Pragmatista pártvezetőként fontosabb volt számára az éppen csak szárnyait bontogató hazai gazdasági reform, mint egy idegen ország szabadsága. Aczél György közlése szerint 7 , Kádár a '68 nyarán tett moszkvai látogatásának alkalmával, a búcsúfogadáson szinte hűségnyilatkozatnak is felfogható kijelentést tett szovjet elvtársainak, mondván, hogy „tudják, hogy aggodalmaskodunk, de tudják, végül Önökkel leszünk". 5 Fischer 1996. 254. 6 Huszár 15. 7 Vida 22. História XXI/1.
