Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)
Mészáros Ádám: Felvidéki magyarok betelepülése Barcsra és környékére a II. világháború után
megkezdődött. A kollektív bűnösség elvét a németekkel szemben hazánkban is alkalmazták. Teljes kitelepítésüket azonban - Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával ellentétben - a magyar kormány nem vállalta fel. Álláspontjuk szerint - a határon túl élő magyarság helyzetére való tekintettel - a németséget nem lehet egészében kitelepíteni, ugyanakkor a SZEB 21 részéről megnyilvánuló, a kitelepítést sürgető magatartásra való tekintettel és a határon túli magyarok tömeges érkezése miatt a kitelepítendők körét a lehető legszélesebben kell megállapítani. 22 A kitelepítendő németek eredetileg a volt Volksbund-tagok és az önkéntes SS-ek közül kerültek volna ki, ám végül közéjük sorolták azokat az embereket is, akik 1941-ben német anyanyelvűnek vallották magukat. Ez semmiképpen nem tekinthető háborús bűntettnek, a népszámlálási ívek ilyen irányú felhasználása viszont nem éppen törvényes. Az 1947. október 28-án meghozott 12200/1947. számú kormány rende let végül mentesítette azokat, akik német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallották magukat. A már elkobzott vagyonukat viszont a mentességet nyert személyek sem kaphatták vissza. így sokan - noha nem lettek kitelepítve - földönfutókká váltak. 3 Baranya, Tolna és Somogy megyékből csak elvétve akadt néhány szlovák, aki a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Csehszlovákiába települt át. A német lakosság kitelepítésével párhuzamosan azonban ezekben a megyékben is megindult a felvidéki magyarok betelepítése, akiket a svábok elkobzott házaiban helyeztek el. A németek kitelepítése azonban annyira elhúzódott, hogy a Csehszlovákiából érkezettek sok esetben találkoztak azzal a családdal, akiknek a házát kiutalták nekik. Olyan is volt, hogy a két családnak egy házban kellett laknia, amíg a német családot el nem költöztették. Az ilyen találkozások nem voltak, nem lehettek barátiak, és a két, hazájától megfosztott népcsoport között sorsközösségük ellenére - komoly ellentétek feszültek. A felvidéki magyarok és a magyarországi németek tragédiája sokban közös volt. Néhány különbséget mégis ki kell emelnünk, melyek a csehszlovák illetve a magyar állam politikai helyzetének és toleranciájának különbségéből adódott: • A szlovákiai magyarok, miután megfosztották őket állampolgárságuktól, hontalanként kellett éljenek szülőföldjükön. A magyarországi németektől akkor vették el állampolgárságukat, amikor kitelepítésükre ténylegesen sor került. • A csehszlovák kormány célja a magyarlakta területek etnikai megtisztítása, a kényszerkitelepítés és a fajtiszta nemzetállam kialakítása. A magyar kormány külső nyomásra (Potsdam, SZEB) hajtotta végre a németek kitelepítését. 21 Szövetséges Ellenőrző Bizottság. A magyarországi SZEB elnöke Vorosilov marsall volt. 22 Tóth 1993. 23 Részletesebben: Bagi 1992, Banicz 2005, Bognár 1989, Fehér 1988, Füzes 1986.
