Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Mészáros Ádám: Felvidéki magyarok betelepülése Barcsra és környékére a II. világháború után

A londoni emigrációból visszatért csehszlovák államelnök, Eduárd Benes eltökélt célja már 1945-ben is nyilvánvaló volt: egy olyan ország megalkotását akarta elérni, amely kizárólag a csehek és a szlovákok állama. Ez az elképzelés eredetileg a pánszláv ideológiából ered, de gyakorlati megvalósításához - Benes szerint - most igazi alkalom kínálkozott." O és követői a csehszlovák állam szétesésének legfőbb okát az ország területén élő nemzeti kisebbségek magas lélekszámában látták. Benes és politikustársai már a háború alatt megalkották a tömeges kitelepítés tervét. Miután a ruszinok lakta országrész nagyobb része a háború után nem került vissza Csehszlovákiához, és mert a ruszin kisebbség üldözése nem illett volna bele a pánszláv ideológiába sem, a célkeresztbe két nemzeti közösség: a németség és a magyarság került. A háború utáni, új csehszlovák állam kormánya elsősorban arra keresett garanciát, hogy az országot nemzetiségi alapon többé ne lehessen felosztani. J Határozott céljuk egy nemzetállam létrehozása volt, mert a nemzetiségektől „megtisztított" országot tartották csak biztonságosnak. Ez azt jelentette, hogy a lakosság 1/3-át el akarták távolítani Csehszlovákiából. Mai szemmel nézve ez igencsak merész elképzelés. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy az emigráns csehszlovák kormány elképzelése a németek és a magyarok deportálására a II. világháború idején született, a terv Hitler gigantikus rémtetteinek „halvány utánzataként", a „problémakezelés humánus módja"-ként" is értékelhető. Benes elnök, egyetértésben a Szlovák Nemzeti Tanáccsal, rádióbeszédében 1945. február 15-én a következő kijelentést tette: „elő kell készíteni németjeink és magyarjaink ügyének végérvényes megoldását, mert az új csehszlovák köztársaság nemzetállam lesz." 13 nappal később a Szlovák Kommunista Párt konferenciáján pedig Gustáv Husák így rohant ki a magyarok ellen: „A szlovákiai magyar kisebbség túlnyomó többsége üdvözölte a demokratikus Csehszlovák Köztársaság széttörését, a demokratikusan irányított dél-szlovákiai területeknek a fasiszta Magyarország által történő megszállását, és érdemeket szereztek a Csehszlovák Köztársaság széttörésében. A magyar lakosság többségének örömet okozott, hogy a demokratikus Csehszlovákiából a fasiszta és feudális Magyarországhoz került. "

4 Le kell szögeznünk, hogy a magyar lakosság természetesen nem a fasisztafeudális (sic!) államformát választotta a demokráciával szemben, hanem csak természetes vágyát és törekvését juttatta kifejezésre, miszerint - a csehekhez és a szlovákokhoz hasonlóan - saját nemzetének országához kívánt tartozni. 2 László 2005. 9. 3 László 2005. 14. Csehszlovákia újabb felbomlásával (1992) ez mégis megtörtént. - M.A. 4 Polányi 1992. 8.