Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Banicz László: Egy elfelejtett kárpótlás? Horvátországból elüldözött magyarok Barcson

Emlékek A tanulmány írása során több egykori menekültet kerestünk fel. Sajnos csupán néhányan merték vállalni, hogy nyíltan beszéljenek a több mint 60 évvel ezelőtti eseményekről. Egyikük Győri Vilmos, aki 1944 pünkösd táján érkezett Barcsra szüleivel és öccsével. A korábban Stari Gradacban élt család jómódúnak számított, és ez sokak számára elég indoknak bizonyult arra, hogy zaklassák őket. Az első komolyabb incidensre 1943 tavaszán került sor, mikor a partizánok - vagy egykori haragosai - elhurcolták a családfőt, Győri István molnárt, akit csak július, augusztus táján engedtek szabadon. Fogva tartása idején ismeretlenek felgyújtották a malom mellett álló 20 méter hosszú istállót, melyben egy korszerű cséplőgép is bennégett. Az épület felét egy kereskedő bérelte, akinek szénával letakart Fiat Topolino gépkocsija bánta a támadást. A gyújtogatok azt követően menekültek el, hogy a lángoló autó kürtje megszólalt. A malom épületét nem támadták meg, valószínűleg annak köszönhetően, hogy ebben az időben már ki volt adva bérbe. A fenyegetések azonban nem szűntek. Miután többször is azt az üzenetet kapták, hogy legközelebb a házat fogják rájuk gyújtani, összepakoltak. A közeli Verőcére költöztek albérletbe, ekkor tért vissza az apa is a családjához, akit időközben az usztasák is letartóztatták néhány napra. A kisvárost a Pavelic-féle hadsereg és kisebb német erők védték. A folyamatos és egyre erősebb partizántámadások miatt a védők 1944 tavaszán gyakorlatilag feladták a várost. Nem csupán a katonák, de a civilek egy jelentős része is elmenekült, köztük a Győri család is. Ok a viszonylag „szerencsések" közé tartoztak, mert ingóságaik egy részét magukkal tudták hozni. A menekülttáborba sem kellett menniük. Egyrészt rendelkeztek annyi anyagi tartalékkal, hogy albérletet vegyenek ki a Heller-féle háznál (határőrség). Másrészt a családfőnek volt magyar birtokos igazolványa - igaz, tényleges birtokkal nem rendelkezett. Győri István - a visszaemlékezés szerint - két alkalommal kapott levelet a partizánoktól. Az elsőben arra szólították fel, hogy a malomból - saját malmából - elhozott hajtószíjakat vigye vissza. Büntetlenséget ígértek, de egyben „a jugoszláv nép nevében" fenyegetőztek is, ha nem kerülnek vissza az alkatrészek. A második alkalommal arra utasították, hogy a malom üzembe helyezéséhez nyújtson segítséget. Győri István vissza is indult, de Verőce előtt ismeretlenek elfogták, és elhurcolták. Novemberben Győri István feleségének szülei megérkeztek a barcsi menekülttáborba. Ok a Verőcétől 20 km-re fekvő Szabonán laktak, mindenüket elvették, kocsira ültették a falu többi magyar lakosával együtt. A Dráva partra vitték őket, majd a szakadó esőben csónakkal áteveztek velük a magyar oldalra. A magukra hagyott embereket a magyar határvadászok kísérték be a malomba.