Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Banicz László: Egy elfelejtett kárpótlás? Horvátországból elüldözött magyarok Barcson

Hivatal és a Népjóléti Minisztérium nyilvántartása szerint Erdélyből 102 ezren, Kárpátaljáról 13 ezren, a Délvidékről 32 ezren, Szlovákiából 43 ezren érkeztek. Menekültek Barcson A menekültek elhelyezése komoly feladatot jelentett a közigazgatás számára. A regisztráltakat - a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságtól vagy az elsőfokú rendőrhatóságtól kellett jelentkezési igazolványt kapniuk gyűjtőtáborokban helyezték el, melyeket általában a járási székhelyeken állítottak fel. Az első nagyobb menekülthullám a II. bécsi döntést követően érkezett az ország területére. Az Erdély magyar részére érkező menekülteket csak kis mértékben tudták támogatni. Ezért az ottani, munkához nem jutott délerdélyiek döntő részét az anyaországba kellett áthozni. Azoknak a törvényhatóságoknak, melyek területére menekülteket utaltak, a számítások szerint 1000 főnek kellett 2 családot eltartania. A 72/1940. sz. rendelet szerint minden menekült után, megérkezésüket követő három hónapon keresztül napi 1,80 pengő ellátást számoltak. Ez adta meg azt a hitelkeretet, melyet a törvényhatóságok igénybe vehettek. Ez természetesen csak addig járt, míg önerőből nem tudták magukat eltartani. A menekültügyi hitel terhére nem lehetett azokat támogatni, akik már egyszer el tudtak helyezkedni, de valamilyen ok miatt ismét nehéz helyzetbe került. Őket az általános szociális közigazgatás keretein belül kellett segíteni, a munkaképesek részére közmunkát kellett biztosítani. A belügyminiszter nyomatékosan felhívta a táborparancsnokok figyelmét, hogy csak igen indokolt esetben adjanak eltávozást a menekülteknek, mivel egyre többe utaznak fel Budapestre munkát keresni. A fővárosi munkaerőpiac viszont telítődött. A menekültek a törvényhatóságok területét csak akkor hagyhatták el véglegesen, ha igazolni tudták, hogy az új lakhelyükön biztosított a tartós megélhetésük.

16 Erdélyből - csakúgy, mint a Horvátországból érkező menekülteknél is tapasztalható lesz - sokan úgy érkeztek Magyarországra, hogy a menekültügyi hatóságokkal nem, vagy csak közvetetten kerültek kapcsolatba. Az Erdélyből érkezőkkel a jelentések alapján meglehetősen sok probléma volt. A menekültek egyes csoportjait felszívódásosnak nevezték, azaz ezek az egyének gyakran eltűntek a hatóságok szemei elől. Ez részben annak volt betudható, hogy elégedetlenek voltak az anyaországi elhelyezéssel és körülményekkel. Néha még az ellen is panaszt emeltek, ha egy nagyobb szobából egy kisebbe költöztették őket. A panaszokkal általában a főispánt keresték fel. Egy Barcson elhelyezett menekült szerint „magántisztviselő családtagjai számára elviselhetetlenné váltak a körülmények". A tisztiorvos és a főszolgabíró vizsgá16 Somogy Megyei Levéltár (továbbiakban SML). Alispáni jelentések 3154/1943.