Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Banicz László: Egy elfelejtett kárpótlás? Horvátországból elüldözött magyarok Barcson

Baranyai-háromszög, a Muraköz és a Muravidék került vissza Magyarországhoz. A 11.475 km

2 nagyságú terület alig több mint egymillió lakosának 39%-a volt magyar. A korábbi német ígéretek ellenére a Bánság jugoszláv része melyre Magyarország szintén igényt tartott - nem magyar, hanem közvetlen német katonai igazgatás alá került. A revíziós határokon kívül rekedt magyar kisebbség helyzete - csak DélErdélyben 400.000 magyar maradt - tovább romlott, asszimilációjuk felgyorsult. A szlovákok, románok és a horvátok attól tartottak, hogy a magyar területi követelések meghallgatásra találnak a náci Németország urainál. A fent említett államokban megszaporodtak a magyarok elleni atrocitások. Ezeket részben a Monarchia idején kialakult ellentétek - melyekre, ha őszinték akarunk lenni a magyar politika valóban okot szolgáltatott -, részben a hadiállapot közepette történt jelentős etnikai változások tápláltak. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy magyar részről is erős volt a nemzetiségi intolerancia, és történtek erőszakos megmozdulások is. A leghírhedtebb eset az úgynevezett újvidéki hideg napok voltak. 1942. január 21-e és 23-a között a magyar katonaság több mint 3.000 szerbet és zsidót mészárolt le Újvidéken és környékén. A magyar katonai vezetés a felelősöket - többek közt Deák László ezredest ( 1944-1945ben SS-fótiszt), Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyot (a Szálasi-kormány honvédelmi miniszterhelyettese), Grassy József vezérőrnagyot (1944 végétől a Hunyadi SS páncélgránátos hadosztály parancsnoka) és Zöldi Márton csendőr századost - 1943 decemberében hadbíróság elé állította.

15 A magyar oldalról egyszerű razziának nevezett, valójában tudatosan végrehajtott pogrom megtorlásaként a partizánok 1944-ben legkevesebb 20.000, egyes becslések szerint 4060 ezer magyar nemzetiségű lakost végeztek ki a Délvidéken. Az 1939 és 1941 közti terület visszacsatolások jelentős etnikai változásokhoz vezettek. Míg 1930-ban az ország etnikailag gyakorlatilag teljesen homogén képet mutatott, addig a Horthy-korszak utolsó népszámlálási adatai szerint Magyarország népességének anyanyelvi megoszlása a mellékelt táblázat szerint alakult. 1942 végétől egyre többen menekültek Magyarország trianoni határai mögé. A háború idején a szlovákiai, erdélyi és délvidéki lakóhelyükről elüldözött magyarok számáról nem rendelkezünk pontos adattal. A Központi Statisztikai 15 Deák, Feketehalmy-Czeydner, Grassy és Zöldi a kiszabott halálos ítélet elől Németországba menekült. A háborút követően, mint háborús bűnösöket kiadták őket Jugoszláviának. Deák a cellájában öngyilkos lett, a többieket kivégezték. Magyar 74,4% Német 7,4% Szlovák 2,6% Román 7,9% Rutén 3,7% Horvát 1,1% Szerb 1,5%