Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Dr. Kéri Nagy Béla: „Amerikás" kivándorlók Drávaszentesről

Paksicza János 1913-ban a meghirdetett jobb élet reményében negyedmagával indult Amerikába, hogy rövid időn belül meggazdagodva hazatérjen, és ingatlanok vásárlásaival biztosítsa majd családja biztos, nélkülözésektől mentes jövőjét. Úgy tervezte, az USA-ban éjjel-nappal dolgozik majd álmainak megvalósítása érdekében. Az utazási költségek fedezéséhez szükséges pénz előteremtése nagy terhet jelentett az itthon maradt családnak, de biztos volt abban, hogy Amerikában pénzhez jutván rendeződnek majd anyagi problémáik. A kivándorlást szervező hivatalok ügyintézői révén Chicagóban telepedett le, ahol a primitív elszállásolás mellett munkalehetőség sem akadt. A visszaútra tartalékolt pénze is fogyóban volt. Heteken át járta a város és környékének gyárait, üzemeit, építkezéseit, de munkát sehol sem kapott. Végül egy építkezésnél rámosolygott a szerencse. Arra lett figyelmes, hogy három segédmunkás képtelen volt felemelni egy nagyméretű létrát. Bízva fizikai erejében, odament, és a létrát egyedül egy állványzathoz vitte a jelenlévők legnagyobb meglepetésére. Tettéért a munkavezető jelentős összeggel megjutalmazta, és másnapra munkát is ajánlott. Ettől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgozott, jól is keresett, de a falubeli munkanélküli társairól való gondoskodás miatt nem maradt tartalékolható pénze. Emiatt haza is akart jönni, amire felesége több esetben is bíztatta leveleiben. Gál Ferenc 1913-ban Paksicza Jánossal együtt távozott Amerikába. O is Chicagóban telepedett le, ahol munka és pénz nélkül maradva jobbára Paksicza János keresetéből élt. Csalódva az amerikai meggazdagodás ígéreteiben, hazatérését fontolgatta, amire felesége is kérte leveleiben. Horváth Mihály is 1913-ban került Amerikába, Paksicza János és Gál Ferenc társaságában. Letelepedési helyén, Chicagóban ő sem talált munkát, ezért elfogadta Paksicza János anyagi segítségét, de Horváth Mihály is a minél előbbi hazatérést szorgalmazta, amivel családja is egyetértett.

17 Paksicza Ferenc is 1913-ban kelt útra testvérével, Paksicza Jánossal és két falubelijével, Gál Ferenccel és Horváth Mihállyal. A szegényes életviszonyok Paragi (Paksicza) János (Drávaszentes) volt pécsi lakos szóbeli közlése. Paksicza János, Horváth Mihály és Gál Ferenc hazatérésük után szomorúan tapasztalták, hogy egy éves távollétük alatt szülőfalujuk korábbi szegényes, de békés élete az I. világháború kitörése miatt megváltozott, és rosszabbra fordult. Családjaik pénz nélküli hazatérésüket követően még nehezebb helyzetbe kerültek. A három hazatért „amerikás" - falubeli kortársaikhoz hasonlóan - kezükbe vehették a behívóparancsot és ismét útrakelhettek, de már nem önként, hanem katonai menetoszlopban a frontra. Az amerikai meggazdagodás elmaradását, annak kudarcát lelkileg és anyagilag egyaránt hosszú éveken át csak nehezen tudták elfogadni és feldolgozni.