Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)
Dr. Kéri Nagy Béla: „Amerikás" kivándorlók Drávaszentesről
Az előzőekben vázolt hazai társadalmi-gazdasági helyzetben, különösen a mezőgazdaságban dolgozók a magyarországi birtokviszonyok miatti hátrányok miatt képtelenek voltak a felemelkedésre. A kirobbant bérharcok és sztrájkok is erősítették az ígéretes kivándorlási lehetőségeket. A Somogy megyéből kivándorló „fölös munkaerő" egy része az olcsó földárak csábításának engedve Horvátországba és Szlavóniába tartott, a másik, nagyobb része pedig Amerikát vette célba. A kivándorlók többségének helyzete azonban előre nem látott, elképzelhetetlen nehézségekbe ütközött. Az új világba került családfők közül többen munka nélkül maradtak, és hazajövetelükig egy-egy falubeli társuk keresetéből tengették életüket. A korábban szeretetben és békességben élő családok kettészakadása sokszor eleinte nézeteltérésekhez, végül a kapcsolatok teljes megszakadásához is elvezetett. Az itthon hagyott családtagok helyzetét a megélhetési nehézségek miatti nélkülözések, a rokonságon belüli kiszolgáltatottságjellemezte. Az amerikai meggazdagodás reménye - annak negatív hatásával együtt - a Barcs környéki településekre, többek között Drávaszentes kis- és szegényparaszti rétegére is hatással volt. A tárgyalt időszakban a faluból 35 lakos kért és kapott kivándorlási útlevelet. 8 A kivándorlók A Drávaszentesről kivándorlók több közös tulajdonsággal is rendelkeztek. A szegényparaszti réteghez tartozva a falu szülötteiként jól ismerték egymást, és mindannyian abban a reményben hagyták el otthonaikat, családtagjaikat, hogy pár éves nélkülözés, kemény munka és megpróbáltatás után - az ígérgetésnek megfelelően - jelentős tőkével hazatérve megalapozhatják családjuk jövőjét. Sipos Rozália 20 éves korában, 1905-ben, szülői beleegyezéssel - a rendelkezésre álló visszaemlékezések szerint - a faluból elsőként és egyedül távozott az ígéret földjét jelentő Amerikába. Az új hazából írt leveleinek tartalmáról, életének jobbra fordulásáról tudtak a rokonok és a szomszédok is, de az évek múlásával a falu lakóinak többsége a hajdan kedvelt lányról hamar megfeledkezett. A még emlékező idősebb korosztály szerint - a szüleiktől hallottak alapján - Sipos Rozáliának sikerült gyári munkásként elhelyezkednie, és jó anyagiakkal rendelkezve szándékában állt, hogy később szüleit is kivigye az USA-ba. Ez az emlékezés megfelel a valóságnak, mivel a Sipos szülők hamarosan eladták ingatlanaikat, majd a faluból ismeretlen helyre távoztak. Ander 2004, Szili 1996. A Barcsi járásból összesen 941 fő kapott útlevelet az ország elhagyásához.
