Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

Fehérvári László „A Haza Szolgálatáért Érdemérme ", és a bejegyzés későbbiekben az „Egyéni munkaügyi nyilvántartó lapján " Az 1968-as cselekmények résztvevői számára a megpróbáltatásokat nem a katonai, harci cselekmények jelentették, hanem az otthonmaradt családtagok iránti aggódás. A nyomasztó lelki teher fő oka az volt, hogy nem értették miért és meddig kell ott lenniük egy idegen országban. A körülöttük zajló eseményekről csak részinformációik voltak. A leszerelés után újból beilleszkedtek a megszokott környezetükbe. A Csehszlovákiában eltöltött hónapok történései egyesekben mélyebb nyomot hagytak, mások igyekeztek hamar elfelejteni azokat. Egy biztos, hogy életük egyik jelentős élményeként tartják ma is számon. Arra a kérdésre, hogy most, 40 év elteltével miként ítélik meg az eseményeket, a megkérdezettek következőket válaszolták: Czeller István: „ Úgy ítélem meg, hogy nem volt semmi értelme, de az akkori politikai helyzet ezt kívánta meg. Ma már úgy látom, ez a csehek belügye volt és ezt a csehszlovák népnek kellett volna megoldania. És ezt nemcsak most, hanem 1968-ban is így láttam, tehát nem változott meg a véleményem. Az volt bennünk, hogy egyáltalán mit keresünk mi itt, rendezzék saját maguk a vitás dolgaikat, és ne idegen hatalom mondja meg, mit és hogyan cselekedjenek. " Bázel Antal: „Csak parancsot teljesítettünk. Politikával nem foglalkoztam se előtte, se utána. Tudomásul vettük, hogy ezt kellett tenni. " Kővári Ferenc: „ Utólag úgy ítélem meg, hogy fölösleges volt Magyarországnak beavatkozni, de a Varsó Szerződés tagjaként cselekednünk kellett. " Tatai János: „Értelmetlen dolog volt, nem lett volna szabad beavatkozni. Csak a szovjetek csatlósai voltunk. "