Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson bárkit megkérdezünk a beások közül, melyik vigába tartozik, azonnal rávágja a választ. Barcson a következő vigák ismeretesek a beás cigányok körében: • Vigä de Urbulescsi {Urbulesc, Orbulescî) • Vigä de Véber {Véber eset) • Vigä de Sztojka {Stoicä, Stoiculescï) • Vigä de Csugá (Ciugä, Ciugulescï) • Vigä de Topulescsi (Topä, Topulesci) „A barcsi vigák közül vannak a Véberek, beásul úgy mondják, Véberescsi. Róluk azt tartják, dolgosak voltak, de nem adtak a külsejükre. Ilyen szempontból hanyagok voltak. Istvándi szinte teljesen ebből a nemzetségből áll, és Almamelléken is sokan vannak. Legtöbben közülük az Orsós nevet viselik: én is a Véberek közé tartozom, apámat eredetileg Orsósnak hívták. A másik nagy viga itt Barcson az Urbulescsi, ami magyarul Vakokat jelent. Azért hívták őket így, mert vakon mentek neki mindennek, nem gondolkodtak, sokat verekedtek. Sok volt közöttük a buta, meggondolatlan ember. Többnyire a Kalányos nevűek tartoznak ebbe a nemzetségbe. A Sztojka viga az egy névből, egy leketár

65 névből van, Sztoján. Ők voltak azok, akik régen mindig jártak be a faluba, elszegődtek a magyarokhoz dolgozni. Úgy is öltöztek, hogy a magyarok elfogadják őket. Magasabb rangúnak tartották magukat. Mindig is jobban húztak a magyarokhoz. Aztán van még a Vigä de Csugá vagy Csugulescsi. Őróluk a cigányok azt tartják, hogy olyan nyugodt életűek voltak. Ez egy gúnynévből van, többnyire a Csonka és a Balogh családbeliek tartoznak ide. Az Ignácz meg az Orsós nevűek közül páran a Topulescsi vigába tartoznak, de ebből a vigából Barcson viszonylag kevesen vannak."

66 Valamely vigába való tartozás apai ágon öröklődik. Az azonos vigába tartozók összetartozás-tudata főleg az idősebb korosztályban erős. Azonos vigájú felek például házasságot sem köthettek egymással, még akkor sem, ha a rokoni kapcsolat távoli, vagy egyáltalán nem kimutatható. A házasságkötés a régebbi időben különböző vigába tartozó beás vőlegény illetve beás menyasszony között történhetett. A hagyomány tiltotta a házasságot az azonos vigájúakkal, a másfajta cigányokkal, mint a kolompárokkal vagy a magyar cigányokkal, és a nem cigányokkal is. Ahol még tartják a hagyományt, ma sem adják a leányukat más csoportba tartozó cigány legényhez. A szerelmes ifjú ilyen esteben megszökteti a menyLäcätar, a kolompár cigányok beás neve, mely a fémműves foglalkozásra utal. 66 Bokor József (1953) közlése. Mikor adatközlőimet a vígakról kérdeztem, aSpentzu és a Pädureszku név is felmerült, ám kiderült, hogy ezek egyes családok ragadványnevei. 67